Szünet után a védőbeszédek elmondására került sor. Elsőnek Lakóczy Imre, Szálasi Ferenc védője mondotta el védőbeszédét. Ezután a védő kifogást emelt az ellen, hogy az iratokat nem tanulmányozhatták át kellőképpen, mert nem állott megfelelő idő rendelkezésre.

A külhatalommal való szövetkezés vádjával kapcsolatban a védő utal arra, hogy a németek valóban olyan erővel telepedtek le a magyarság nyakára 1944. március 19-én, hogy az egész magyarságban egyetlen egy szál ember volt csak, aki valóban ellenállt s ez a vértanú magyar Bajcsy-Zsilinszky Endre. A magyarságnak ez valóban nem szolgál nagy dicsőségére, de ugyanúgy az sem, hogy 1944. október 15-én sem volt, aki itt ellenáll. (Egy hang a karzaton: Ságváry!) Voltak, akik be voltak börtönözve, sokan voltak azonban szabadon, akik ellenállhattak volna.

A védő, mint kirendelt védő, a lehetetlenséggel határos helyzetben van s csak azzal fejezheti be, védőbeszédét, hozzon a bíróság olyan ítéletet, amely nemcsak most, hanem a történelem ítélőszéke előtt is meg fog állni mindvégig, amíg magyar ember van ezen a földön.

Dr. Lukács Vilmos, Kemény Gábor védője beszéde elején rámutatott a nehéz helyzetre, melyben a hivatalból kirendelt védő a közvéleménnyel szemben kerül. Hangsúlyozta, a közvéleménynek nem szabad azt hinnie, hogy amikor ő most védence érdekében felszólal, helyesli mindazt, amit a vádlottak egész rendszere a nemzet ellen elkövetett. A védő éppen ezért rámutatott baloldali politikai múltjára, amely mindig éles ellentétben állt a vádlottak által képviselt világnézettel. Ő most csak kötelességét teljesíti, amelyet felettes hatóságai rendeltek el.

Megállapította ezután, hogy neki csak egy kötelessége van, ez pedig az, hogy igyekezzék kimutatni ennek a tapasztalatlan és nagyon is kis látókörű embernek a jóhiszeműségét.

Ezután Beregffy Károly védője, dr. Gonda József emelkedett szólásra.

Dr. Greguss Andor, Szöllősi Jenő védelmében szólalt fel. Hangsúlyozta, véleménye szerint a vádlottak szerephez egyáltalán nem jutottak, nem tényezői, hanem játékszerei voltak egy velük szemben álló nagyhatalomnak. Ha a vádlottak előtt akkori cselekedeteik során nem állott a törvény tilalomfája, nem volt megvonva, hogy mit szabad és mit nem, ez annyit jelent, hogy hiányzik alanyi bűnösségük tudata.

Krámer Emil, dr. Csia Sándor védője bevezetésül utalt arra, hogy a védőknek már csak azért is nehéz a feladatuk, mert akik itt védők, bizonyos vonatkozásban – mint minden magyar ember – egyúttal ennek a bűnügynek sértettjei is. Felmerülhet az a kérdés, vajon magyar ügyvéd vállalhatja-e a legsúlyosabb bűnösöknek védelmét, mert azok a bűncselekmények, amelyeket a vádlottak elkövettek, egyaránt sértik a humanizmust és az erkölcsöt, így pedig sértve van mindenki, aki valamely országnak lakosa vagy polgára.

Dr. Kiss János, Gera József védője mondotta el ezután a védőbeszédét. Kérte a népbíróságot, hogy vegye figyelembe a védők nehéz helyzetét.

Hangsúlyozta, hogy a védők is sértettjei az elkövetett bűntetteknek. Hangoztatta, hogy a védők is sértettjei az elkövetett bűntetteknek.

Hangoztatta, hogy ennek az országnak és ennek a nemzetnek becsülete is a vádlottak padjára került. Csatlakozott az ügyészeknek ahhoz a felfogásához, hogy ez az ország és ez a nemzet nem bűnös.

Hangoztatta Gera védője, hogy e per egyik talán szomorúan nevetséges figurája volt Gera, mert nem tudta megmondani azt, amit majd meg tud mondani a zárószó jogán. Létezik a becsületnek talán utolsó foka, amit zsiványbecsületnek neveznek, aki ezt is megszegi, az az aljasság bizonyos fokozott mértékét követi el. Ezért kellett neki furcsa figuraként ideülnie, mert konzekvenciák vannak, amelyeket ő tud és amelyeket viselnie kell.

-Amikor védencemet meglátogattam, egy majdnem síró embert láttam. Azt mondotta: „Egy világ omlott össze bennem, ledőlt a bálvány.” Mindenki tudja, ki az, meg sem kell neveznem.

Ezután Klumák István Vajna Gábor védelmében mondott beszédet.