A háború a társadalom minden rétegét érzékenyen érintette: a gazdag arisztokratától a szegény utcaseprőig. A romok eltakarításában a hazai városok minden polgára részt vett, Debrecenben az alulfizetett utcaseprőknek különösen sok dolguk akadt. A következő cikkben az ő kéréseiket olvashatjuk.

Debrecen utcaseprői, akik most, hogy a város romokban hever, fokozott munkát végeznek, egyre panaszkodnak, hogy ma is hét pengő napidíjat kapnak. Ez a napidíj a nagycsaládú utcaseprőknél „felmegy” 10-11 pengőre. Nem kell mondanunk, hogy ilyen fizetésekből a mai árak mellett lehetetlen megélni. Az utcaseprők hiába fordultak [a] munkabérrendezésért az illetékesekhez, ígéreteken kívül egyebet nem kaptak. A mai viszonyok között ilyen bérekért valóban nem lehet dolgozni. Az illetékes hatóságok hallgassák meg tehát nehéz és a közegészségügyre nézve rendkívül fontos munkát végző utcaseprők panaszait, és béremelésre vonatkozó jogos kérésüket sürgősen teljesítsék.