A következő tárgyalási napon a vádlottakat az eddigi szokástól eltérőleg az emelvény egyik oldalán ültették le félkörben, szemben az ügyészek asztalával. Az elnök bejelenti, hogy a népügyész vádbeszéde következik.

Halálos csendben, a közönség feszült érdeklődése mellett emelkedik fel Frank népügyész, hogy megkezdje vádbeszédét:

-Tisztelt népbíróság! Szálasi Ferenc és társai ügyében három hete folyik a tárgyalás. Budapesten és az országban ez alatt az idő alatt igen sok hang hallatszott: Miért van szükség ilyen terjedelmű tárgyalásra? Hiszen mindenki tudja, hogy október 15-én mi történt, mindenki tudja, hogy Szálasi és társai mit követtek el.

-Kétségtelenül két út van ahhoz, hogy egy forradalmi megmozdulás tetteseit és bűnözőit felelősségre vonják. Az egyik a lámpavas útja, a másik az az út, amelyet a Magyar Köztársaság ezekkel a vádlottakkal szemben is végigjárt: A törvények útja. Megtartotta azt a törvényt, amelyet a vádlottak soha nem tartottak be. A bűnvádi perrendtartás keretei közötti tárgyalás megad minden módot és alkalmat a védekezésre.

-Szent meggyőződésem, ez az út a helyes. És hogy ennek az útnak a végén, amikor a tanácskozásra fogunk visszavonulni, akkor az eredmény a legtisztább igazság lesz.

-Három hete hívja tetemre a magyar nép Szálasi Ferencet és társait azokért a borzalmakért és elkövetett gyilkosságokért, amelyeket október 15-én vittek végbe a nemzet ellen. Ezt a bizonyítási eljárás befejezése után és tisztelt népbíróság, tetemre hívom Szálasi Ferencet és bűntársait és azokat a társait, akik nemcsak itt, mert 1944. október 15-e nem egyedül és kizárólag ennek a hét vádlottnak a bűne. 1944. október 15-e 1919 júliusában kezdődött, amikor a szegedi gondolat fehér lovon megindult, hogy ugyanúgy idegen hatalom fegyveres segítségével kerültek uralomra ezek a vádlottak is. Ahová a fehér ló patája lecsapott, ott vér serkedt a magyar földből. Elérkezett a Balatonhoz, a Sióhoz, onnan Duna-Tisza közén felérkezett Budapestre. A dunai leúsztatások nem október 15-e után kezdődtek, 1920-ban is úsztattak hullákat a Dunán és Kovarcz Emil, aki 1944-ben miniszter lesz, 1920-ban ott volt Horthy gyilkos katonatisztjei között, akik Somogyit és Bacsót a Dunán leúsztatták. Baky László nemcsak 1944-ben államtitkár és október 15-e után a belügyminisztérium belbiztonsági osztályának vezetője, 1919. szeptember 16–17-re virradó éjjel mint Horthy vadászfőhadnagya, négy másik fehérkesztyűs tiszttel együtt behatolt a kaposvári fogházba és a munkásság letartóztatásban lévő öt vezetőjét kihurcolják a nádasdi erdőbe, vadállati kegyetlenkedéssel legyilkolják és ismeretlen helyen elássák. Aki 1919-ben gyilkos, 1944-ben államtitkár és miniszter. Ez a történeti összeköttetés 1919 és 1944 között.

-Október 15-e annak a folyamatnak utolsó stációja, amelybe szervesen beleilleszkedik Bethlen álkonszolidációja, Gömbös, a tengely megteremtője, Darányi győri beszéde, amely a fegyverkezést megindította, Imrédy kaposvári beszéde a csodálatos szarvassal és csodálatos forradalommal, amellyel elkezdődött az országnak a jobboldalra és a háború felé való hajszolása.

-A következő lépés Bárdossy, aki elődének a holttestén át elegáns diplomata lépéssel belemegy a háborúba, anélkül, hogy megkérdezné a nemzet gyermekeit, a parasztot, a munkást: akarsz-e harcolni, akarsz-e menni Oroszországba, ahol semmi keresnivalód nincs, itt akarsz-e hagyni minden szentet és drágát, asszonyt, dalt, búzát; meg akarsz-e halni, mialatt én itthon kényelmesen intézem a diplomácia mesterkedéseit. És utána Kállay, aki, úgy látszik, látja, milyen útra lépett az ország s még sem tesz semmit. Sztójay csak a Golgotára vezető utolsó stáció, amelynek végén Szálasi Ferenc keresztre feszíti a nemzetet.

-És még egy célom van, mikor őszintén kiteszem a szívem a népbíróság asztalára. Talán a vádlottakban is meg fog szólalni majd valami, ha hallják, hogy itt egy ember beszél. Talán a vádlottak is megtalálják az emberhez vezető utat és ez vonatozik elsősorban Szálasi Ferencre, akinek az egyik népbíró úr azt mondotta, próbáljon emberi hangon beszélni. Talán Szálasi Ferenc ki bír bontakozni azokból az ideológiai elgondolásokból, amelyek már nem is ruhaként, hanem második bőrként borítják.

-Tisztelt népbíróság! Szálasi Ferenc valamikor volt fiatal, volt ludovikás és meggyőződésem, hogy akkor őbenne ugyanúgy megvoltak az idealista célok, mint mindenkiben és csak később lett azzá, aki lett. Ez a Szálasi Ferenc keresse meg az utat ehhez a fiúhoz, keresse meg az utat ahhoz, aki, amikor hadnaggyá avatásakor kirántotta kardját és minden bizonnyal hitte is azt az esküt, amit akkor mondott, hogy: „A hazáért mindhalálig” és gondoljon arra az útra, amit azóta végigjárt, hogy ezt az esküt hogyan és hányszor szegte meg és hogyan nem tartotta be ennek a tiszta fiúnak a fogadalmát. És ha el tud idáig jutni, akkor egy kis téglával hozzá tud járulni az ország újjáépítéséhez, mert talán ezek a csendesen elmondott szavaim el fognak hangzani a kilométerek százain át oda, ahol Magyarország békeszerződését csinálják, ahol kétségtelenül jóindulat és jóhiszeműség van irányunkban és talán azt fogják mondani, hogy Magyarország számlája 1944. október 15-tel lezártnak tekinthető, ami október 15-e után történt, az nem Magyarország bűne, az Szálasi Ferencé és társaié, hogy azért, hogy a háború legalább egy félévvel meghosszabbodott, ezért nem Magyarország felelős és hogy ez alatt a félév alatt százezer és százezer élet pusztult el ártatlanul és százezer családi tűzhely omlott össze, ez nem Magyarország bűne, ezért nem őt tesszük felelőssé és ezzel nem súlyosbítjuk a békefeltételeket, ez Szálasi Ferencre tartozik és Magyarország Szálasi Ferenccel ezt az ügyet elintézte akkor, amikor ítéletet mondott felette.

-Ha van még Szálasi Ferencben ember, ha van benne a nemzetszeretetnek, amit a főtárgyalás során olyan rengetegszer hangoztatott, egy szikrája, akkor a utolsó szó jogán ezt fogja elmondani.

-Szálasi Ferenc a tárgyalás során azt mondotta itt, hogy ismeri hazája történetét. A legsúlyosabb rosszhiszeműséget követte el, amikor a történelmi adatok tudatában kizárólag talpnyalás céljából azt írja Hitlernek, hogy a hungarizmus a magyar-német élet-, társ- és sorsközösség alapján áll. Szálasi tehát rosszhiszemű volt, amikor ezt mondotta. Tudom, hogy a rosszhiszeműség nem perrendszerű bizonyíték, de a történelem számára szükségesnek tartom annak leszögezését, hogy Szálasi olyan eszméket hirdetett, amelyeknek valótlanságáról és helytelenségéről maga is tudott. Hirdette ezt azért, mert eszközeiben nem volt válogatós, azért, hogy célját elérje. Tudta azt is, hogy a háborút Németország el fogja veszteni. 1944-ben ezt a kérdést naplója szerint fel is vetette, és azt írja naplójában, hogy szükség esetén ki fogjuk üríteni az országot a Tiszáig, sőt a Dunántúlt is és elmegyünk Nyugatra. Ezért bízta meg Csiát és a többieket az ország kiürítésének előkészítésével és ezért bízta meg Szöllősit, hogy menjen el tárgyalni abban az irányban, hogy a japánok vegyék át a megszállott Magyarországon a magyar érdekek képviseletét. Tudta, hogy az országot el fogják foglalni és ennek ellenére belemegy október 15-én a végzetes kalandba. Szálasi rosszhiszemű. Ahhoz, hogy az egyes cselekményeket megérthessük, valamennyi vádlottról rövid jellemrajzot adok – mondja a továbbiakban a népügyész.

-Szálasi nem bálvány és nem bolond. Szálasi konok, megátalkodott, eszközökben, céljainak elérésében válogatós, hiú és megszállott ember. Konok és megátalkodott, mert nem hajlandó és nem bír meghallgatni olyan nézetet, olyan véleményt, amely a legkisebb mértékben is eltér az ő elgondolásától. A tárgyalás során láthattuk, hogy abban a pillanatban, amikor valaki bármiről vitatkozni kíván vele, vagy egy nyilvánvaló tényt állít szembe vele, rögtön azt válaszolja: „Fenntartom vallomásomat,” vagy a már tőle megszokott „Természetesen” szóval válaszol.

-Hiú. Ha visszaemlékezünk, a Rajniss-pörben Rajniss vallott arról, hogy amikor tárgyalásra indult, kifestette magát.

-És Szálasi megszállott ember. Szálasi a hatalom megszállottja. Ámokfutóként rohan éveken keresztül a hatalom után és aki ebben az útjában eléje kerül, azon keresztüllép. A legnagyobb tragédia az, hogy 1944. október 15-én a nemzet kerül eléje. A nemzeten is keresztülgázol azért, hogy a hatalmat megszerezhesse. Eszközeiben nem válogat. Hitszegő, csal, árulkodik, hogy célját elérje. 1944. május 3-án végre elérte, hogy a kormányzó kihallgatáson fogadta. Bemegy hozzá: „Kitartás! Éljen Horthy!” – köszöntéssel üdvözli. Ugyanekkor már el van készülve arra, hogy a hatalmat akár Horthyval, akár Horthy nélkül meg fogja szerezni. Ugyanekkor azt mondja a kormányzónak, hogy januárban vagy februárban Szentirmay lakásán Veesenmayerrel megbeszélés folyt és lehetséges, hogy ennek eredményeként jöttek be március 19-én a németek. Ha ezt én akkor tudtam volna – mondja, – akkor a német szuronyok ellenére is megakadályozom ezt a tragédiát.

-Kemény, Szöllősy és Gera jellemzésére térek át. Azért veszem ezt a csoportosítást, mert ez a három ember vidékről került Budapestre. Kemény vidéki szolgabíró volt. Felkerült Budapestre és itt a kis vidéki szolgabíró bekerül a nagy politikába. Képességeiről meggyőződtünk akkor, amikor a tanácsvezető úr azt mondotta neki, vázolja a történelmi hátteret pár szóval.

-Szöllősi vidéki patikus, aki azt mondotta magáról, hogy agrárszocialista. Jómenetelű patikája volt, három háza, ezenkívül élvezte 200 hold föld jövedelmének 30 százalékát. Huszonhét hold földbirtoka volt, ehhez vásárolt még 63 holdat, úgyhogy 90 hold birtokkal rendelkezett. Olyan helyen vásárolták el a földet, ahol óriási a földínség. Ez az agrárszocializmus, hogy a gyógyszerész úr azok elől veszi el a földet, akik abból élnek.

-Gera, a volt gyermekorvos kormányzótanácsi taggá lesz, pártvezető lesz és mint a pártépítés vezetője, előzetesen a pártszolgálatot megszervezi. A gyermekorvos, akinek a gyermekek életét kellene megmenteni, a pártszolgálatosok által a gyermekek életét ontja ki.

-Csia Sándor valamennyi vádlott közül a legügyesebb, a legravaszabb. A mozgalom megindulása óta Szálasival együtt van, de a háttérben mozog. Ő belőle csak országgyűlési képviselő lesz, csak a kormányzótanács tagja. Erős a gyanúm, hogy még Szálasit is mozgatni tudja. Ő hozza össze Szálasit Veesenmayerrel.

-Vajna Gábor a társaság legsötétebb, legerőszakosabb, legvéresebb kezű tagja. Vajna Gábor az, aki nyugodtan rendelkezésre áll felkoncolási intézkedések véghezviteléhez. Vajna Gábor, amikor jelentik, hogy itten súlyos atrocitások történnek, azt mondja, hogy a forradalomnak ki kell futnia magát. Eszközökben nem válogatós, övé a fegyveres nemzetszolgálat, a számonkérőszék, Hain Péter vezetése alatt a hírhedt politikai rendőrség kint a Svábhegyen.

-Beregfy, aki állítja, hogy hős katona, hadseregparancsnok, a kihallgatás alkalmával azzal kezdte, hogy egész éjjel nem aludtam. Nem vagyok tárgyalóképes. Istenem, hányszor nem tudtak jól aludni, kint a Don mellett a honvédek és a munkaszolgálatosok, nem tárgyalniok kellett, nem lehetett azt mondani, kérem, hadseregfőparancsnok úr, nem aludtam egész éjszaka, nem vagyok harcképes állapotban. Magyarország tragédiáját háromféle embernek köszönhetjük: a politikusnak, az újságírónak és a katonatisztnek. A politikus keverte a boszorkányüstöt, az újságíró anyagiakért, érvényesülésért eladta tollát és becsületét. A katonatiszt urak, akik a fegyveres erőt rendelkezésre bocsátották ennek a társaságnak. Beregffy esküdött, hogy a hazáért mindhalálig. Nézzék meg, hogyan tartotta meg esküjét és hogyan tartották meg a többi hivatásos tiszt urak, akik október 15-én délután a kormányzó proklamációjának elhangzása után a hírközvetítő irodába mentek és meghiúsították azt, hogy a nemzet akarata megnyilvánuljon. Nem a hazáért cselekedtek ezek a tiszt urak, ez egy öncélú társaság volt. Rosszabbak voltak a középkori zsoldosoknál.

-Most rátérek a vád tárgyává tett egyes cselekményekre. Hűtlenség tettét követi el, aki a magyar állam fontos érdekeit, különösen nemzetközi helyzetét érintő titkot, amelynek nem a 60. § 1., vagy 2. pontjában meghatározott módon jutott a birtokába, nyilvánosságra hoz, illetőkkel, vagy személlyel közöl abból a célból, hogy a titok idegen állam hatóságának a birtokába jusson. Ezzel a bűncselekménnyel vádolom Szálasit és Keményt. Szálasi Winckelmann vallomása szerint 1944. augusztus 31-én közölte vele, hogy Magyarországnak a háborúból való kiugrása küszöbön áll.

-Keményt vádolom azért, mert dr. Kurt Hallerrel, aki Veesenmayernek belpolitikai referense volt, közölte azt, hogy Magyarország és Oroszország között fegyverszüneti tárgyalások folynak, s ezek a fegyverszüneti tárgyalások a kultuszminisztériumon keresztül bonyolódnak le. Megnevezte azokat a személyeket, akik ebben a tárgyalásban részt vesznek. Ezzel tehát olyan titkot közölt idegen állammal, amely Magyarország helyzetét lényeges módon érintette.

-Az 1930. évi III. t.-c. 58. §-a 1. bekezdésbe ütköző és a 2. bekezdés szerint minősülő büntetendő hűtlenséget követi el az, aki külhatalom kormányával, vagy külföldi szervezettel szövetkezik, vagy érintkezésbe bocsátkozik avégett, hogy a magyar állam ellen ellenséges cselekményre bírja, úgyszintén az is, aki valamely külhatalmat a magyar állam ellen kényszerintézkedésre indítani törekszik. Ebben a vádpontban Szálasi, Kemény és Vajna tettestársak, Szöllősi, Csia és Gera pedig bűnsegédi bűnrészesek.

-Szálasi, Vajna és Kemény hol külön-külön, hol együttesen jártak különböző német agenseknél, mindig Szálasi megbízása alapján, tehát társtettesek ebben a bűnben. Szöllősi és Csia bűnsegédi bűnrészesek azért, mert ők voltak azok, akik összehozták Szálasit a tárgyalás végett Veesenmayerrel. Gera pedig bűnsegédi bűnrészes azért, mert a német akciót és az ezzel kapcsolatos nyilas akció eredményességét biztosította azátal, hogy összekötő volt a Kovarcz-féle fegyveres banda és a nyilaspárt között.

-De a németektől ingyen nem lehet ilyen beavatkozást kívánni, valamit ajánlani kell. Szálasi ajánl: 800.000-1,000.000 főnyi emberanyag van még Magyarországon, kihasználatlanul. Ezt még a totális mozgósítás érdekében Németország mellett be lehet vetni és Magyarországon rengeteg anyag és termény van. Az országot ki lehet üríteni és ezeket át lehet vinni Nyugat-Magyarországra és – ha szükséges – Németországba – mint ahogyan át is vitték. De nemcsak ajánl. Szálasi sürget. A németek vonakodnak, húzzák a dolgot. Szálasi azt mondja október elseje után: ugrásra készen áll az egész mozgalom.

-Ez a sürgetés biztosítja legjobban, hogy a magyar történelemnek hitványabb, sötétebb és aljasabb hazaárulója nem volt – és én hiszem, hogy nem is lesz, – mint Szálasi Ferenc.

Az ügyész azután kifejti, hogy a 11. § első bekezdése szerint minősülő háborús bűntettben, Magyarországnak a háborúba való fokozottabb belesodrásában legfőképpen bűnös Szálasi és Beregfy, nemkülönben kemény. Erre legfőbb bizonyíték az országépítési terv, az „alap”, amely rögzíti, hogy a cél a nemzet totális harcbaállítása a hármas hatalmak oldalán, a belső honvédség megszervezése teljes összhangban a német hadsereggel és a külügyminiszter szempontjából Magyarország szerves beépítése a nacionalista és szocialista Európa-közösségbe. Ennél többet nem is kellene mondani. Ennek a tervnek két minisztere és a nemzetvezetőre vonatkozó elhatározásai önmagukban bizonyítják, hogy büntetőjogilag is fokozottabb mértékben sodródtunk bele a háborúba.

-Szálasi ezt így elrendelte, Beregfy végrehajtotta hadi vonalon, Kemény külpolitikailag.

-Keménynek a fegyverszünet megakadályozásában az a szerepe, hogy ő informálja a fegyverszüneti szándékról Hallert és rajta keresztül Veesenmayerben kialakít olyan véleményt, hogy Magyarország ki akar majd ugrani és erre előre fel kell készülni.

Frank népügyész áttért a zsidók üldöztetésére

-És én tudom, most olyanokat mondhatnék, amelyek alkalmasak lennének a hangulat felkorbácsolására, de nem teszem. Nem akarom ereket a sebeket felszakítani. Tudom, hogy aki elvesztette anyját, testvérét és azok, akik elvesztették szüleiket, gyermekeiket, hozzátartozóikat, ezeknek sebe soha nem fog begyógyulni. Lehet új családot alapítani, de a teljes boldogságot elérni és teljes felszabadultsággal nevetni ezek az emberek soha nem fognak. Én nem akarom, hogy ezek a sebek újra vérezzenek. Nem beszélek arról, hogy Pesten, az országutakon, a német táborokban mi történt. Ezután az ellenállási mozgalommal szemben elkövetett bűncselekményekre tér rá a népügyész.

-Kovarcz mellett egy tábornoki bíróság működöt, halálos ítéleteket hozott, amelynek alapján embereket kivégeztek. Bíróságot csak törvény állíthat fel, s ha rendkívüli időkben, rendeleti úton is állítanak fel, akkor is a magyar alkotmány megkívánja, hogy ez később törvénnyel legyen megerősítve, mint ahogy az megtörtént a közelmúltban. Arra viszont semmiféle bizonyíték nem merült fel, hogy a Kovarcz mellett működő Feketehalmy-Czeydner-féle bíróságra törvényt hoztak volna. Ez tehát egy összegyűlt katonai társaság volt, amelynek ítélete nem ítélet; a kivégzései nem kivégzések, hanem közönséges mészárlások. A tárgyalás menete is olyan volt, hogy nem ítéleteket hoztak.

A továbbiakban az újságokban, cikkekben, rádión huzamosabb időn át, folyamatosan elkövetett háborús izgatásra tér rá a népügyész.

A népügyész bejelenti, hogy ezzel végzett a vádirat jogi indoklásával.

-Szükségesnek tartom megemlíteni – folytatta, – hogy célzatosság vezetett, amikor hűtlenség miatt is vádat emeltünk. Az országban ugyanis hangok hallatszottak, hogy „szegény ártatlan embereket bíróság elé állítanak olyan cselekmények miatt, amelyekre nem volt alaki jogszabály, amikor ezeket a cselekményeket elkövették. De nemcsak hangok hallatszottak, hanem levelek is íródtak és befolyást akarnak gyakorolni az igazságügyi kormányzatra. Szomorú jelensége ennek a pernek az irányítható lelkiismeret, amely megszánja a gyilkosokat és nem szánta meg az áldozatokat. A népügyész hangoztatja, kötelessége az enyhítő, súlyosbító körülményeket tekintetbe venni. Szálasi Ferencet illetőleg, bármennyire keresi is, nem tud enyhítő körülményt találni. A védelem talán enyhítő körülményeknek kívánja beállítani azt, hogy a vádlottak a totális pártfegyelem alatt voltak, mindenben parancsot teljesítettek. A felelet egyszerű: ki kellett volna lépniök a pártból, ennek semmi következménye nem lett volna.

-Enyhítő körülmény lett volna, ha a vádlottak mindjárt a tárgyalás kezdetén, még a bizonyítás előtt, töredelmesen beismerik, amit tettek. Ha tényekben is beismerik és alázatosan megkövetik a nemzetet, bocsánatot kérnek a nemzettől. Ez a beismerés azonban nem történt meg, Szöllősi és Kemény részéről sem, hanem csak egy gyönge és erőtlen kísérlet, hogy helytelennek tartják ma azt, ami akkor történt. A nemzet nem ezt a beismerést akarja.

Súlyosbító körülménynek tekinti a népügyész azt a hallatlan ember-, anyag- és becsületveszteséget, ami Magyarországot érte október 15-e után. Súlyosbító a bűncselekmények halmazata. És súlyosbító körülmények azok a bűncselekmények, amelyeket nem tettek vád tárgyává, így pl. a besúgások stb.

-Közeledek vádbeszédem végéhez. Ki kell térnem Szálasinak, egy mondatára. Azt mondotta: Én Krisztus tanításai szerint éltem. Én azt mondom, hogy főtárgyaláson ennél nagyobb blaszfémia még nem hangzott el. Krisztus azt mondotta, engedjétek hozzám a kisdedeket és Szálasi uralma alatt ártatlan kisdedeket mészároltak le és 15-16 éves gyermekeket kergettek páncélököllel T34-esek ellen, hogy azok kocsonyává lapítsák őket. És ez a Szálasi Ferenc, akinek keze vértől csepeg, ez ne emelje fel a kezét Krisztus hófehér köntöséhez. (Taps.)

-Tisztelt népbíróság! Ez a második főtárgyalás. Az első főtárgyalást a magyar nép megtartotta. Megkezdődött ez október 15-én. Szomorúbb és véresebb főtárgyalása ennek a nemzetnek nem volt. És azon a főtárgyaláson felvonultak azok a tanúk, akiket ide megidézni nem lehet, mert nem lehet kézbesíteni az idézést és azoknak szavát földi bíró nem tudja meghallani. És abban a perben, azon a főtárgyaláson a magyar nemzet hozott egy ítéletet, és ez az ítélet úgy hangzik: átkozott legyen az emlékük azoknak, akik ezt a szörnyűséget a nemzetre felidézték.

-Népbíró urak! Önöknek egy hivatásuk lesz: tanácskozásra visszavonulva: Szálasi Ferenc és bűntársai ügyében szentesítsék azt az ítéletet, amelyet a magyar nép és a magyar történelem meghozott!

A népügyész két óra hosszat tartó vádbeszéde végén a tárgyalás közönsége hosszasan tapsolt.

Ezután Nagy Vince politikai ügyész kezdte meg a vádbeszédét.

Itt nemcsak az a cél, hogy a vádlottak elvegyék méltó büntetésüket, hanem kötelesség, hogy történelmi és politikai reflektorfényben világíts meg a magyar nemzet e legsötétebb korszakát, amelyben egy ilyen szellemileg sekélyes, erkölcsileg pedig még lehetetlenebb kalandor-társaság az ország nyakára ült és ezt az országot és gyönyörű fővárosunkat majdnem a pusztulásba sodorta. Meg kell világítani az utókor számára, hogy lássák, mit tanulhatunk belőle és mit kell elkerülnünk.

Az elmúlt 25 év különböző történelemhamisítása közül az első és legnagyobb történelemhamisítás az volt, mikor azt hirdették, hogy a magyar nemzet a németekkel ezeréves sorsközösségben él. Azt mondották, Horthyék svábszármazású kultuszminiszterei, Klebelsberg, Hóman Bálint és társaik.

-A németekkel ezeréves kapcsolatunk volt, de az nem volt testvéri és szövetséges kapcsolat. Ezeréves ellenséges viszonyban élt a magyar a némettel. Az ellenségeskedés már Szent István kora előtt, az Árpád-vezérek alatt megkezdődött.

-A katyni és auschwitzi SS-legényeknek az ősei voltak ezek a barbár germánok, akiknek sikerült a későbbi német kultúra, a Schillerék, Goethék és Thomas Mannok vézna kis kultúrrétege alatt átörökíteni késő utódaikra szadista vadságukat.

-Magyarországon minden józan ember tudta és a magyar paraszt is tudta a maga életösztönével, hogy az első és második világháború nem magyar érdekeket szolgál és ha magyar vér és gazdasági áldozatok árán győzne is a német-magyar szövetség, az első világháború esetleges német győzelme után a német császári imperialista országnak lettünk volna egy jóltermő, görnyedve dolgozó, vért és búzát áldozó gyarmata, a második világháború után pedig még lealázóbb helyzetbe kerültünk volna, mert ennek az emberbőrbe bújt gonosz démonnak, Hitlernek az elgondolása szerint, amelyet az ő gyenge és silány kópiája, Szálasi szolgált magyar részről, Magyarország nem egy kis Közép-Európának, hanem a berlini parancsnokság vezénylése alatt álló Európa-közösségnek lett volna egy kis Gauja, amelyek gazdasági és politikai tekintetben minden Berlin dróton rángatott bábja lett volna.

-Ahhoz, hogy Hitler ezt a kitűzött célját elérje, három motorikus erőt állított be.

-Az egyik volt a fajelmélet, az árja faj felsőbbségének hirdetése más népek fölött.

-Hitler e fajelméleten kívül még másik két motorikus erőt állított be hódító céljainak elérése és saját népének egységbe állítása céljából. A második ilyen erő a zsidók elleni gyűlölet felszítása, a harmadik pedig az angolszászok elleni gyűlölet felszítása volt, amit ő úgy fejezett ki, hogy az angolszász plutokráciát kell megdönteni.

-Magyarországon a német belpolitikai rendszereknek huszonöt év alatt a Horthy-rendszer volt a vetülete, szellemiekben, törekvésekben egyaránt. Ha Hitler és a hitleri Németország történelemhamisításra, hazugságokra és blöffökre alapította a maga uralmát és ilyen eszközökkel igyekezett céljai felé, nem szűkölködött a történelemhamisításban a Horthy-rendszer sem.

-Horthyéknak ez a történelemhamisítása volt az a bázis, amelyen uralkodva kitenyésztették a németbarát politikusok a szervilis németbarát felfogást ebben az országban.

-Horthy kormányzóvá választását nem egy szabad és független nemzetgyűlés döntötte el, hanem Héjjas Ivánék revolveres, tiszti csapatai, nyomást gyakorolva a képviselőkre.

-A németbarát vagy sváb szellem már Bethlen István alatt uralkodóvá vált, mind az országos politikában, mind a városházán.

-Gömbös Gyula maga nyílegyenes irányban Berlint vette iránynak, majd elkövetkezett a második világháború, amelybe Horthy és Bárdossy bűnös könnyelműséggel belevitte az országot, annak ellenére, hogy a háromhatalmi paktumhoz való csatlakozásunk okmánya nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy Magyarország köteles belépni a háborúba, csak akkor, ha valamelyik állam támadó háborút indít Németország ellen. Minthogy pedig Hitler volt a támadó ebben az egész háborúban, minket semmiféle kötelezettség nem vitt volna bele a háborúba.

-A Bárdossy után következő kormányok egyike sem vonhatja ki magát a felelősség súlya alól, enyhítő körülményekre, jószándékokra hivatkozhat, de tény, hogy véráldozatokkal táplálta a háború molochját ls nem tett elhatározó lépést a további vérontástól való megóvás, valamint a háborúkból kilépés érdekében.

-Ekkor megkezdődött a versenyfutás Imrédyék és a szélsőjobboldali nemzetiszocialista csoport között, két kérdés körül folyt az egymásralicitálás, a zsidókérdés minél radikálisabb megoldásában és a németek minél totálisabb kiszolgálásában.

-Szálasiéknak szükségük volt a licitálásra, mert német részről erős ellenszenvet tápláltak velük szemben.

-Így következett el 1944. október 15. A két legsúlyosabb bűncselekménnyel, a hűtlenség és lázadás bűntettével szeretnék először foglalkozni.

-A lázadást akkor követték el, amikor a törvényes államfő ellen idegen államhatalomnak, a németeknek, fegyveres segítségét kérték és fogadták el hatalomrajutásuk érdekében. Teljesen lehullt a lepel arról a csalásról, amit Szálasi az alkotmányosdi mezébe öltözve, minisztertársaival, hungarista hívőivel és az egész országgal szemben elkövetett, amikor azt mondotta, hogy Horthy saját akaratából adta át neki a hatalmat.

-Lehetne órák hosszú során arról beszélni, hogy milyen nívójú és erkölcsi felfogású ember jutott Szálasi személyében Magyarország élére. Olvastam naplóit és figyeltem itteni vallomását. Ezekből egy érdekes megállapítást teszek. Sem a naplóban, sem a népbíróság előtt lefolyt tárgyaláson feleleteiből semmiféle következtetést levonni nem lehet azokra a misztikus kijelentéseire, amelyeket használni szokott. Itt mondatai aránylag rendesek, mindegyikben van alany és állítmány. Az ember gondolkodóba esik, hogy vajon a „rögvalóság”, a „Kárpát–Duna–Nagyhaza” stb. kijelentései csak időleges kihagyásai az elmeműködésnek, vagy mást akarnak. De ő önmagát nem akarta becsapni, önmagával tisztában volt, ő csak akkor beszélt így, amikor aránylag nívótlan szellemű tömeghez beszélt.

-Titokzatos erőt tulajdonított magának, a szegény, jámbor, elbolondított emberek szemében. Miért nem tulajdonított titokzatos erőt magának akkor, amikor elment Hitlerhez és amikor arról kellett volna beszélni, hogy hídjainkat megvédelmezze, hogy Budapestet nyílt várossá nyilvánítsa. Amikor már Winckelmann is azt mondotta, hogy láttam, a háború elveszett és Budapest védelme nem bűn, hanem bűntett, amikor ő közbenjárt, miért nem árasztotta ki magából a titokzatos erőt, miért engedte elpusztulni ennek az országnak a fővárosát, amikor látta, hogy a józan franciák hogy védték az ő Párizsukat, de Szálasi Ferenc Winckelmannal szemben nem volt hajlandó szót emelni, amikor megkérdezte tőle itt a tárgyaláson, miért nem akadályozta meg a hidak felrobbantását, elkezdett magyarázni, hogy stratégiai szempontokból fel kell áldozni egy várost és annak hídjait. A politikai ügyész ezután Török András könyvéből idéz, hogy rámutasson arra, miképpen gondolkodtak a vádlottakról saját véreik, akiknek alkalmuk volt belelátni a nyilaskeresztes propagandába. A könyv írója már 1941-ben látta, hogy a tragikum abban van, hogy voltak és vannak, akik e szánalmas gyülevész hadat az államhatalom átvételére és az ország kormányzására képesnek tartják és tartották. Maga Szálasi a legügyesebb szemfényvesztő ebben a társaságban. Még elgondolni is rossz, mi lett volna, ha ez a szánalmas társaság csak egészen rövid időre bitorolhatta volna a hatalmat.

-Sajnos bekövetkezett – mondja a politikai ügyész, – hogy a társaság átvette a hatalmat és tönkretette az országot.

-Volt azonban egy még hatalmasabb és vakmerőbb logikai ellentét, amikor azt mondta és a rendőrség előtt tett vallomásában is célzott rá, hogy számolt azzal az eshetőséggel is, hogy Németország elveszti a háborút, de azt az elgondolását is lerögzítette, hogy mi lesz Magyarország sorsa német győzelem esetén. Erre az utóbbi esetre azt mondta, tudja, Németország imperialista célokat szolgál és ha ezt tenné, akkor elkövetkezik az idő egy újabb szabadságharcra, amelyet meg kell vívnia Magyarországnak az imperialista győztes Németországgal szemben. Hát micsoda ez? Itt már nem is lehet olyan kultúrkifejezéseket használni, hogy logikai ellentét, ez már bornirt butaság, marhaság és gonoszság együttvéve, hogy német győzelem után a világ 90 százalékát legyőzi majd a 10 százalékos tengelyhatalomnak a népe és akkor indítja meg ez az elvérzett, romokban fekvő kis Magyarország szabadságharcát Németország ellen. Ez mind csak vakmerő blöffölés és talán a rendőrségi nyomozásban olyan alibi-igazolás arra, hogy még mindig a magyarság védelmezőjének és igazi hazafinak tüntesse fel magát.

-És most beszélek a zsidókérdésről. Meg kell mondanom, hogy én, mint keresztény magyar ember, kell, hogy bizonyos objektivitást erőszakoljak magamra. Meg kell mondanom, zsidók és antiszemiták felé, hogy a Szálasi-ügy és mindaz, amit Szálasiék elkövettek, az nem zsidóügy; mindaz a sok szenvedés, brutalitás, kifosztás, megkínzás, gyilkolás, amit ők Magyarországon és külföldön végrehajtottak és végrehajtattak, vagy elnéztek és eltűrtek a zsidókkal szemben, mindaz a sok szenvedés, amit a zsidóság ártatlanul elszenvedett, mindaz csak egy része a nagy egész magyar ügynek, annak a gonosz hazaárulásnak, amelyet nemcsak egy csoport, pár százezer magyar állampolgár ellen követtek el. Mert itt a főkérdés és a főbűn az, hogy elárulták és ledöfték saját édes hazájukat, Magyarországot.

-A magyarországi zsidóság üldözése a magyar becsület sérelme és az egyetemes humanizmusnak sérelme, amelyet így kell megítélni és amelyet nem engedtek más világításba helyezni.

A politikai ügyész ezután vázolta azt a katonai helyzetet, amely 1944. október 15-én fennállott.

-Most még arról akarok beszélni, tisztelt népbíró urak, hogy mennyire nem a magyar lélekből fakadó mozgalom és nem a magyar lelkiségű embernek mozgalma volt a hungarista mozgalom. Az egész Horthy-rendszer a németbarát vonalon állt. Ez a németszármazású kultuszminiszterek, németszármazású politikusok alapozták meg, de mindkét vonalon a nagyobbrészt, sajnos, németszármazású vagy legalábbis kevert származású emberek kezében volt az intézkedés.

-Kik voltak a vezető katonák? Werth Henrik vezérkari főnök, felesége is német volt, László altábornagy Lausch volt, Barta tábornok anyja és felesége német volt, Sztójay-Sztojakovics, Szombathelyi-Knausz, Keresztes-Fischer, Ruszkay-Rüdiger, Hellebronth, aki azelőtt Katz volt, s valószínűleg édesanyjának nevét vette fel, Jány-Hautzing, Feketehalmy-Czeydner és Grassy, a másik délvidéki gyilkos, Beregfy úr Berger majd Szálasi, aki csak anyai ágon egy kis örmény beütésre hivatkozhat, Szöllősi Naszluhác, Reményi-Schneller, Rajniss, Kunder, Jurcsek, Kovarcz, nem tudom Csia és Gera urak is magyar törzsközösség szempontjából mit tudnának mondani. De ott van Mecsér, Gruber, márt teljesen hungarista vonalon. Az Önelka, Rupprecht Olivér… Nem olvasom tovább, undorodom ettől a sok idegenhangzású névtől és idegenlelkű emberek felsorolásától, akikkel ők állítólag magyar mozgalmat indítottak és Magyarország nyakára ültek Magyarország tönkretételére.

T. népbíró urak! Önök ítéljenek a tételes törvények és lelkiismeretük szerint a legsúlyosabban, én pedig ezt a szellemi fogyatékosságában, erkölcsi érzék, felelősségtudat és nemzethűség hiányában szenvedő kalandortársaságot átadom a jelenkor és az utókor megvetésének.