Lészay Béla népbíró intézett elsőnek kérdést:

• A kormányzó azt mondta, hogy még várjanak. – Úgy értette ezt, hogy addig ne tárgyaljunk a németekkel, amíg nem várjuk be, hogy a háború sorsa merre folyik?

Szálasi: Nem így értelmeztem. Általános jó tanács volt az én részemre.

Lészay: Ön a kormányzótól várta a kinevezést és mégis az egész naplóból kitűnik, hogy amennyiben a kormányzó nem nevezte volna ki, Ön erőszakkal akarta volna átvenni a hatalmat.

Szálasi: Nem tudom, hogy ez a naplóból kivehető-e. Emlékezetem szerint csak annyi, hogy amennyiben a kormányzó alkotmányellenesen és törvényellenesen akarja a nagy kérdéseket elintézni, ebben az esetben nem fogadom el az ő kezdeményezését.

Lészay: Ön mégis német segítséggel került végeredményben uralomra, mert a kormányzó nem nevezte ki Önt. Milyen kormányzati elvek alapján gondolta a hatalom átvételét?

Szálasi: Kimondottan koalíciós kormányt akartam, és hoztam is létre, minden egyes koalícióban résztvevő párt érdekeinek összehangolásával.

Lészay: Ön totális háborút akart?

Szálasi: Igen.

Lészay: A kormányzó pedig fegyverszünetet. Az Ön állítása szerint.

Szálasi: Igen, ez volt határozott benyomásom.

Lészay: Hogyan gondolta, hogy a németek tényleges segítsége nélkül tudja átvenni a hatalmat?

Szálasi: A nyilaskeresztes párt hungarista-mozgalom úgy politikai, mint gazdasági és társadalmi síkjában olyan erős volt, hogy teljesen felesleges volt bármilyen más erőnek igénybevétele. Ezt a nézetemet már március 19-e után kifejezésre juttattam.

Lészay: Miért tartotta akkor szükségesnek, hogy a németekkel tárgyaljon és a németek védelme alá helyezze magát?

Szálasi: Ez a német védelem alá való helyezés inkább a párttagok részéről merült fel, nem akartam eleget tenni neki. Kértek arra, hogy különösen a Lakatos-kormány részéről politikusok összeírása volt folyamatban. Ezért akarták, hogy kivonjam magamat ilyen lehetőség alól, ilyen nehéz időkben.

Horváth István népbíró: Mi szükség volt arra, hogy a német segítséget igénybe vegye, amikor azt mondotta, hogy nemzeti megnyilvánulásból lett nemzetvezető?

Szálasi: Én nem tudok arról, hogy a németek segítségét kértem volna. Olyan segítséget kértem, amely negatívum volt.

Horváth: A fronton küzdő magyar hadsereg mögé milyen fegyveres erőket kért?

Szálasi: Én nem kértem, a németek már itt bent voltak.

Mérő József népbíró: Az egész kihallgatása alatt a nemzet érdekeire hivatkozott és alkotmányos formulákra. Ön a háború megüzenését alkotmányosnak tartotta?

Szálasi: Amennyiben úgy történt, ahogy előttem ismeretes, úgy a hadüzenetet nem tartottam azoknak a szabályoknak megfelelőnek.

Mérő: Az egész világ tudja, hogy alkotmányellenesen üzentük meg a háborút. Akkor tiltakozott Ön a kormányzónál vagy a kormánynál ez ellen?

Szálasi: Az én véleményem szerint már a német-szovjet háború is a világtörténelem legvéresebb ostobasága volt, amit én megfelelőképpen annak idején a pártban kifejezésre juttattam.

Mérő: Ennek dacára tiltakozott Ön a kormányzónál amikor ki akart lépni?

Szálasi: Én ez ellen egyáltalán nem tiltakoztam, csupán megmondottam, hogy becstelen, alkotmányellenes és törvényellenes lépést nem fogok megengedni.

Mérő: A háború megüzenése is alkotmányellenes volt.

Szálasi: Ha valaki alkotmányellenesen cselekszik, nem jelenti azt, hogy másnak is joga van erre.

Mérő: Azt mondotta, hogy a németek megnyerik a háborút, akkor fogja a hungarista mozgalom Magyarországon megnyerni a békét. Hogyan képzelte ezt el?

• Hogyan helyezkedhetik szembe egy tízmilliós nemzet egy 80 milliós nemzettel? Ön erre a kérdésre azt felelte tegnap, hogy az Ön meggyőződése szerint az igazságos eszme mindig győz. Tehát, akkor szögezzük le, hogy ezt a háborút a demokrácia fegyvere és a demokrácia eszméje nyerte meg. (Közönség: Úgy van! Úgy van!)

Szálasi: Ezt a háborút egyáltalán nem nyerte meg senki sem. A háború nem abban áll, hogy a harcoló fél kezéből kiütöm a fegyvert, hanem abból, hogy az utána következő békét mindenkinek jóléte és életbiztonsága alapján valósítják meg.

Mérő: Ezt biztosítja a demokrácia.

Szálasi: Abban nem kételkedem, mert a demokrácia mellett a többi világnézet kifejtheti nézeteit és nemes versengésben kialakul a végeredmény. Két felfogás állt szembe egymással, ez nem jelenti azt, hogy egyik a másikat csirkefogónak tartsa.

Mérő: A baloldali politikusok letartóztatását miért helyeselte?

Szálasi: Azt akartam, hogy a magyar bíróság elé kerüljenek.

Mérő: Tiltakozott Ön ez ellen március 19-e után?

Szálasi: Természetesen megmondottam, hogy ez a magyar szuverenitás ügye, a németeknek ebbe beleszólásuk nincs. A demokráciák éppen úgy megcselekedték és minden egyes állam a világon, hogy azokat a politikai nézeteket valló személyeket, akik az ő akkori feleségüket veszélyeztetik, legalábbis internálják és kiküszöböljék a nemzet életéből. Az egész világon így van.

Mérő: Önt azért vonják felelősségre, mert Krisztus tanait nem tartotta meg.

Szálasi: Azért, mert egyesek gazemberek voltak, az eszme és az eszmét hirdető közösség nem vonható egy kalap alá.

Mérő: Ha Ön a politikai életben valakivel tárgyalt és megegyezett és az nem tartotta meg a megegyezést, milyen embernek tartja.

Szálasi: A politikában ez az elgondolás egészen más elbírálás alá esik.

Mérő: Például a nemzetközi szerződések felrúgását helyesnek tartja?

Szálasi: Nem tartom helyesnek, de a gyakorlati életben ez már előfordult, nemcsak Magyarország, hanem más ország esetében is.

Mérő: Ön a kormányzótól engedélyt kért arra, hogy kimehessen Németországba Hitlerhez, aki már akkor felrúgta a nemzetközi szerződések halmazát.

Szálasi: Nem tudok róla.

Mérő: Nem? Lengyelország, Oroszország, Csehország, Belgium és Magyarország is megszállás alá került, ami ellenséges cselekedetnek minősítendő a magyar nemzet szempontjából, és nem a Hungarista Nyilaskeresztes Párt szempontjából. És Ön ezzel az emberrel tárgyalt volna s nem gondolt arra, hogy Önt ugyanúgy be fogja csapni, mint az egész világot?

Szálasi: Nekem az 1944. október 15-ét megelőző időkben az volt a felfogásom Németországról, hogy szövetségközi viszonylatban a gyakorlati életben nem tehet másként, mint ahogy minden szövetséges cselekednék a saját érdekeinek védelme szempontjából különösen akkor, amikor a nagyhatalom élet-halálkérdésről van szó.

Mérő: És Ön hitt volna neki?

Szálasi: Nem volt okom arra, hogy ne higgyek.

Mérő: Akkor ne csodálkozzék, hogy az Ön vezetői ide vitték az országot.

Korbacsics Pál népbíró: Ön hivatkozott a nemzet becsületére, hogy tehette mégis, hogy a legkritikusabb évben a magyar népet hozzá igyekezett kötni ahhoz a nemzethez, amellyel szemben az egész világ már megvetéssel viseltetett?

Szálasi: Arról nincs tudomásom, hogy az egész világ megvetéssel viseltetett a német nép iránt. Éppen ellenséges forrásokból tudom, hogy a német nép hatalmas arcát csodálattal figyelték angol részről és más ellenség részéről is, ami egyáltalán nem csodálatos. Két becsületesen harcoló ellenfél mindig megbecsülte egymást.

Korbacsics: A megvetésnek különböző formái vannak. Megvetették a német népben a mérhetetlen brutalitásokat és azt, hogy Hitler és társai olyan lehetetlen, kilátástalan körülmények között is harcoltak. Ön volt Magyarországon az, aki olyan elméleteket gyártott, amelyeken keresztül a magyar népet is erre a vonalra igyekezett beállítani. Hogyan egyeztetheti Ön ezt össze a magyar nemzet érdekeivel?

Szálasi: Összeegyeztethettem, mert, mint mondottam, a magyar nemzet érdekében állónak tartottam a hungarizmus végrehajtását és csak Németország mellett van rendszerezett európai közösség, ebben tudja megépíteni új jövőjét. Meg voltam győződve arról, hogy a régi világ a maga régi ideológiai rendszerével romokban hever és ezt az új világ fogja felváltani és ezt a magyar nemzet csak a hungarizmusban tudja megtalálni.

Korbacsics: Minden józan ember előtt világos volt, hogy a németek elvesztették a háborút és az is, hogy Önök csupán a hatalomra jutás érdekében igyekeztek a magyar nemzetet a németekhez hozzákapcsolni, tekintet nélkül arra, hogy ez a nemzet pusztulásához vezet és mint ahogy a németek sem voltak arra tekintettel, hogy a német nép elpusztul, ugyanúgy Önök Magyarországon ezt a tendenciát követték. Ez hazaárulás és nem a magyar nemzet érdekeinek védelme.

Szálasi: Nem.

Korbacsics: A tények és a későbbi események ezt bizonyítják. Ön hangsúlyozta, hogy Horthy állandóan fegyverszünet kötése, különbéke mellett volt. Hogy lehet az, hogy a németek ebben az időben Horthy irányában mégis nagyobb bizalommal viseltettek, mint Ön iránt?

Szálasi: Nem tudom, kérem talán megkérdezni Veesenmayert.

Sipos Imre népbíró:

• Tisztázzuk a becstelenség fogalmát. Ki a becstelenebb? Az, aki, ha az utolsó órában is, de belátja, hogy rossz útra vitte nemzetét és az utolsó percben is igyekszik menteni, ami menthető, az emberi élet, a drága magyar élet, a nagy nemzeti vagyonokat, avagy pedig az az ember, aki mindezekre nincs tekintettel és odadob minden nemzeti érdeket, minden emberiességet csupán hatalomvágyból, odadobja továbbra is az emberek tízezreit és a nemzeti vagyonok milliárdjait önös érdekből. (Taps.) Melyik a becstelenebb ember?

Szálasi: Az én felfogásom szerint a jelenlegi események egyáltalán nem zárultak le. Még nem győzött egyik fél sem. A nagy világkérdés, a problémák, amelyek a háborúban felmerültek, még egyáltalán nincsenek megoldva.

Elnök: Ön még mindig azt reméli, hogy a fasizmus kezébe visszakerül a kard?

Szálasi: Tudom, hogy az új világnézet…

Elnök: Ez ellentmondást jelent, mert azelőtt Ön nem volt olyan bátor. Amikor azt mondottam, hogy az események nem zárultak le, azt mondtam, nem záródtak le annyiban, hogy a romokat, amiket a maga elferdült irányelveivel a jobboldal maga után hagyott, fel kell építeni és még csakugyan hosszú eseménysorozat előtt állunk. De hogy ennek a fejlődésnek az útján a jövő egyszer s mindenkorra a baloldal, nevezetesen a szocializmus fejlődésének az irányába haladunk, ebben a vonatkozásban az események lezárultak. (Lelkes helyeslés.) Azt mondta, hogy új világrend épül. Ennek mi a gyakorlati alapja?

Szálasi: Mi hungarizmusnak nevezzük. Marx is kialakította a világnézetét, ehhez mindenkinek joga van.

Elnök: Az orvostüneti problémák szaporodnak.

Szálasi: Mindig leintenek engem.

Frank László népügyész: A június 23-án kelt emlékiratban hangsúlyozzák, hogy a hungarizmus a magyar-német élettárs- és sorsközösség követelményeinek alapján áll. Ez azt jelenti, hogy a magyar és német sors össze van kötve. A magyar történelemből azt tanulta, hogy a magyar és a német sors össze van kötve és hogy ez szükségesség?

Szálasi: Igen.

Frank: Hallott Kolonics gyarmatosító törekvéseiről, a 48-as szabadságharcról, a Bach-korszakról, az évszázados harcról, amelyet a magyarság a Habsburgokkal folytatott szabadságáért és függetlenségéért és Ön a magyar történelemből mégis azt a tanulságot vonta le, hogy a magyar-német sorsközösség az egyedüli helyes út?

Szálasi: A magyar és német nép sorsközösségében rossz vezetők voltak, akik nem úgy szabályozták a helyzetet a Duna völgyében, hogy felesleges súrlódások ne történjenek.

Frank: A történelem szerint a magyarság 19536-tól négy évszázadon keresztül harcban állt a Habsburgokkal és Ön szerint a négyszáz év tanulsága csak annyit jelent: egyik vagy másik helytelen vezető cselekedetéből nem következik, hogy a négyszáz évnek történelme útmutatást nyújt a továbbiakra nézve.

Szálasi: Vannak adottságok, amelyek kényszerítik a népeket az egymás melletti életre…

Frank: A négyszáz év nem arról biztosít, hogy okosan és bölcsen élhetett egymás mellett a két nemzet.

Szálasi: Ez viszont kiragadott gondolat. A magyar történelem fejlődését nézve rájövünk arra, hogy a Rajna és a Dnyeper között van a magyar nép sorsa beékelve.

Frank: Talán emlékszik arra, hogy a hungarista napló szerint a párt konjunktúrája erősen megnövekedik, rohanni fog a közönség a pártba, a másik a kommunizmus megmozdulása lesz, amit a párt vérbe fog fojtani. Ön azt mondotta, március 19-e után, hogy a németeknek ezt a lépését nem helyeselte. Amikor Hötzl megkérdezte Önt, mi a véleménye a március 19-i eseményekkel kapcsolatban, Ön mit mondott erre? Azt mondotta, hogy Sztalingrád után kellett volna megcsinálni. A naplóban ez van bent. Miért kellett volna akkor megcsinálni?

Szálasi: Gondolom azért, mert akkoriban jelentették ki a németek, hogy totálisan fogják a háborút beállítani. Ez idő alatt pedig a baloldali politika nálunk nagyon megerősödött gazdasági és társadalmi életünkben és az ellenálló képességet teljesen szétforgácsolta.

Frank: Hogyan tartja azt összeegyeztethetőnek, hogy egyrészt helyteleníti a német megszállást, másrészt pedig Hötzlnek azt mondja, hogy már Sztalingrád után kellett volna megcsinálni.

Szálasi: Úgy értem, hogy ha már megcsináltuk, idejében kellett volna megcsinálni és nem elkésve.

Frank: Minden magyar ember azt mondotta volna, hogy ez súlyos szerződésszegés.

Szálasi: A magyar kormány nyilatkozatban kijelentette, hogy behívta a németeket.

Frank: Melyik kormány nyilatkozata volt ez?

Szálasi: Sztójayé.

Frank: Sztójay, ha jól emlékszem, március 22-én lett miniszterelnök, hogyan hívatta volna ő be március 19-én a németeket?

Szálasi: Nem ők hívták be, a nyilatkozat történt az ő részükről.

Frank: Szóval elhitte, hogy ők hívták be?

Szálasi: Világos, ha ők ezt felvállalták.

Frank: Ön volt az egyetlen ember, aki ezt elhitte.

Szálasi: Az meglehet.

Frank: Mennyi volt a hungarista párttagok száma?

Szálasi: A lakosság egy-másfél százaléka.

Frank: Ön korábbi kijelentésében alkotmányellenesnek minősítette a kormányzónak azt a lépését, amikor a Lakatos-kormányt kinevezte. Talán az lett volna az alkotmányos, ha olyan pártot juttat uralomra, amely mögött az ország lakosságának maximum másfél százaléka áll?

Szálasi: Én mindig népszavazást akartam.

Frank: Miért nem csinálta?

Szálasi: Azért, mert akkor az ország kétharmad része már megszállás alatt volt.

Frank: Ön azt mondotta, hogy két fix pont van az országban; a kormányzó személye és a hungarista párt. Tehát azt a pártot tartotta fix pontnak, amely mögött egy másfél százalékos kisebbség állott?

Szálasi a továbbiakban azt igyekezett bizonyítani, hogy a kormányzótól felhatalmazása volt a németek felé való kezdeményező lépés megtételére és ebből a célból szüksége volt arra, hogy a kihallgatást is megemlítse. Tagadta, hogy a kihallgatás részleteit elmondta volna, kérte a napló idevonatkozó részleteinek a felolvasását. A népügyész szintén kérte a napló ismertetését.

Az ismertetés során kiderült, hogy Sztójay tényleg közölte a pártvezetővel, hogy az államfőnél történt kihallgatásról egyelőre hivatalosan, sajtóban, üléseken, értekezleteken, vagy hivatalos írásokban nem történhet említés, azonban ha magántársaságban felmerül a kérdés – miután a tény le nem tagadható – felvilágosítást adhat.

A népügyész elébe tárta Szálasinak, hogy augusztus 29-én a kormányzóval folytatott tárgyalásának tartalmát augusztus 30-án ismét közölte a németekkel. Szálasi kijelentette, hogy a németekkel olyan szoros politikai, gazdasági szövetségben voltunk, hogy ezt nem tartja a titoktartás megsértésének.

Frank: Igaz-e, hogy Önnek a koalíciós kormány csak ürügy lett volna ahhoz, hogy a hungarista párt totális hatalomra jusson?

Szálasi: Ezt csak ötven év után szándékoztam megvalósítani, amint a hungarista alkotmány előírja.

Frank: Szóval igaz az, hogy a koalíciós kormány Ön előtt csak átmenet lett volna. Kifelé mutatja a koalíciót, de azután következik a hungarizmus uralomra jutása.

Szálasi: A koalíciónak mindig ez a sorsa.

Frank: Ön azt mondotta egyik népbíró úrnak, hogy tudomása szerint a hadüzenet sem volt alkotmányos. Horthy tehát az első alkotmánysértést 1941-ben és nem 1944-ben követte el. Ön mégis 1944. május 3-án azt mondotta, hogy amíg Horthy nem lesz alkotmánysértő, addig Ön csak Horthyval együtt hajlandó csinálni valamit.

Szálasi: Minden körülmények között simán akartam a dolgokat elintézni. Felesleges volt súlyosabbá tenni a belső helyzetet, mint amilyen egyébként is volt.

Frank: A hatalom átvétele előtt számított-e Ön arra, hogy az országot ki kell majd üríteni?

Szálasi: A katonai hadműveletek folyamán természetesen a legrosszabb esetben számolni kellett ezzel.

Frank: Igaz-e, hogy október 10-e előtt megbízta Csiát és néhány társát, hogy menjenek a japán követségre és kérjék fel egy megszállás esetén az ország érdekeinek védelmére?

Szálasi: Igen.

Frank: Ön tehát annak tudatában, hogy az országot meg fogják szállni, vállalkozott a hatalom átvételére és annak megakadályozására, hogy október 15-én megkössük a fegyverszünetet?

Szálasi: Nem annak tudatában vállalkoztam, de a legrosszabb esetre is el kellett készíteni a terveket.

Frank: De ha a kormányzó kiugrik a háborúból, akkor ez a legrosszabb eset nem következik be.

Szálasi: Ki mondta, hogy nem következik be?

Frank: Nyilván nem következik be. Romániát és Finnországot sem kellett kiüríteni.

Szálasi: Ha a hungarista mozgalom nem csinálta volna meg ilyen határozottan a hatalomátvételét, akkor a németek részéről sokkal szörnyűbb dolgok történtek volna.

Frank: Romániát nyolc nap alatt lerohanták.

Szálasi: Akkor nem tudják az urak, hogy mennyi német csapat volt útban Magyarország felé.

Szálasi ezután elismerte, hogy sok magyar személyiségről adott információt a németeknek, beszélgetés során, de ebben nem lát semmi kifogásolhatót, mert a németek szerinte nem idegenek voltak.

Frank: Igaz-e az, hogy Önnek júliusban volt egy elgondolása az egész hadviselésről, melynek élére egy vezetőt kell állítani: Hitlert, akinek helyettese lett volna Mussolini és Horthy?

Szálasi: Igen.

Frank: Ehhez egy törzset kellett volna építeni.

Szálasi: Egy Európa-törzset.

Frank: Ebben Magyarország részéről Szálasi Ferenc lett volna.

Szálasi: Igen. Benne van a naplóban.

Nagy Vince politikai ügyész: Mi volt az itteni sugallata Önnek, hogy otthagyja a katonai pályát és így próbálja „boldogítani” ezt a nemzetet. Milyen tanulmányokat végzett?

Szálasi: 1922 óta a magyar nép és nemzet történelmét, földrajzát és néprajzát tanulmányoztam, azonkívül szociológiai könyveket.

Nagy: Történelmet és földrajzot mindenkinek tudnia kell. Ön csak nekiugrott vezérkari elhatározással, hogy politikát csinál?

Szálasi: Tudatosan készültem rá.

Nagy: Október 11-én az orosz hadsereg már eljutott Szegedig. Ön nyolc-tíz napos kedvező epizódra merészelt bazírozni egy hatalomátvételt, majd tizenöt-húsz hadosztállyal akarta megfordítani a világháború sorsát, mint a naplójában írja?

Szálasi: Ez a nagy kérdéssel nincs összefüggésben, csak átmeneti katonai akció lett volna, a nagy katonai hadműveletet tavasszal akarták végrehajtani. (Élénk derültség.) De ezt a fontos körülményt elhallgatták előttem, amikor 1944. decemberben Berlinben voltam.

Nagy: Szóval Ön a németekkel való megbeszélés alapján azt gondolta, hogy Sztalingrádtól kezdve másfél éven át csak taktikai okokból vonultak vissza. És nyugaton csak „becsalogatták” német területre az angolokat? Meg volt győződve róla, hogy ez harcászati taktika?

Szálasi: Ez nem harcászati, hanem hadászati kérdés. (Élénk derültség.)

Nagy: Ön a naplójában beszámol a külföldön dolgozó magyar lektoroknak – nyilván az önök nyilas lektorainak – az egyes államokról alkotott benyomásáról. 1944. augusztus 20-án eszerint Bécsben teljes letargia van, Hitlert utálják, Németországnak még csak 3 millió embertartaléka van, határozott német mindenütt, hogy harcolni kell, de a cél már nem a feltétlen győzelem, hanem a kompromisszumos béke.

Szálasi: Nem az én kiküldötteim.

Nagy: Akkor nem elfogult, hanem objektív emberek voltak. Egy évvel korábban, 1943. augusztusban azt írja naplójában, a németek 1943-ban csak védekezni fognak, az nyeri meg a háborút, aki 1944-ben támadni tud. Ön mindennek tudatában 1944 októberében vakmerően készült arra, hogy átvegye a hatalmat és Magyarországot további kalandba sodorja.

Szálasi: Ez csak az illetők szubjektív véleménye volt. Sok véleményt ki lehet hámozni a naplóból.

Nagy: Én két hónapon át tanulmányoztam a maga összes badarságait. (Nagy derültség.) Ön mindenre jól emlékszik, csak zavart akar kelteni, hogy talán az elnök úr, vagy más nem tudjuk ráolvasni. Hálásak vagyunk önnek, hogy ezt a sok szamárságot leírta, mert nem a nyilas történetírás, hanem az igazságos demokrácia számára írta le.

• Veesenmayerben és a többi németben nagyobb lelkiismeretesség volt, mint önben, parlamenti vonalon is alá akarták támasztani a hatalomátvételt, ön nem sokat törődött ezzel.

• Ön folyton azt hirdette, hogy a jövő év a „miénk”, ön mindig puccsra készült, merényletet tervezett a kormányzó és mindenki ellen, aki útjában állt.

Szálasi: Ez hazugság.

Nagy: Nem hazugság, jogerős törvényszéki ítéletek bizonyítják.

Szálasi: Ez ellen be is adtam jogorvoslati kérést.

Nagy: Fel kell vetnem a kérdést, mikor és mennyi pénzt kért és kapott a németektől vagy másoktól, hogy azok elősegítsék az ön hatalomra jutását?

Szálasi: Nem tudok róla. Az én tudomásom szerint a nyilaskeresztes párt hungarista mozgalom ilyen pénzeket nem kapott.

Nagy Vince politikai ügyész most elébe tárta a vádlottnak naplójának azt a részletét, amely szerint a magyar nép vezetésre képtelen. Magyarország területén népi államok fognak létrejönni és lesz a magyar állam területén egy magyar állam is. – Ezt Ön helyesli? – kérdezi tőle.

Szálasi: Ki mondta, hogy helyeslem? Tessék tovább olvasni. Benne van, hogy helyeslem-e. Mecsér mondta.

Nagy: Miért nem dobta ki a pártjából? – Tehát Magyarország területén nemzetiségi államok fognak létrejönni és ezek közül az egyik Magyarország lesz, ezek pedig közvetlenül Berlinhez lesznek csatolva és onnan kapják irányításukat.

Szálasi: Ezt Mecsér továbbította mint német körökből kapott híreket.

Nagy: Így folytatja a napló: „Pártvezető hajlandó Mecsérrel beszélni, felveti a kérdést, elfogadjon-e a párt külföldről anyagi támogatást vagy nem… Pártvezető véleménye szerint elfogadhatunk, de nem egyedül a németektől. Leghelyesebb volna, ha a németektől és olaszoktól egyaránt fogadnánk el. (Élénk derültség és zaj.) A japánokat annyira lenézte, hogy tőlük nem akarta elfogadni? (Derültség.)

Szálasi: Ez egy gondolat volt részemről. Ez minden pártnál felmerülhet, amely világnézeti alapon áll.

Nagy: Az, hogy külföldről kérjen pénzt?

Szálasi: Igen.

Nagy: Mutasson nekem még ilyet. Egy szuverén állam polgárait csak saját hadseregébe szokták besorozni. Az az abúzus csak Magyarországon történt, hogy besoroztak a német hadseregbe nemcsak sváb származású fiatalembereket, hanem még magyarokat is bevittek az SS-be. Mi volt Önnek a véleménye arról, hogy ezt megtették Sztójayék alatt?

Szálasi: Nem helyeseltem, mert hungarista légiókat akartam felállítani.

Nagy: 1943 januári naplójában a következőket írja: „A Nyilaskeresztes Párt állásfoglalása a német hadseregben önként szolgáló magyar állampolgárok kérdésében: kötelességteljesítésük nem járhat erkölcsi, szellemi vagy anyagi hátránnyal!” – Ön tehát kötelességteljesítésnek veszi, hogyha magyar állampolgárok önként beálltak idegen állam hadseregébe.

Szálasi: Ha mint világnézeti katonák harcolnak.

Nagy: De miért nem a magyar hadseregben?

Szálasi: A magyar hadseregben nem alakult ki az a világnézet, amely Európa vezetésére készült volna.

Nagy: Miért tartott fenn akkor Ön a tisztelt Beregfy úrral egy magyar hadsereget? Akkor az egész magyar hadsereget fel kellett volna oszlatnia.

Szálasi: A világnézeti nevelés megindult a hadseregben. Azonkívül minőségi alakulatokat állítottunk fel, amelyeknek lényege az volt, hogy a nagy világnézeti kérdéseket tisztázzák.

Nagy: Ne csavargassa a dolgokat. Ez állampolgárság kérdése. Nem szolgálhatnak magyar állampolgárok idegen hadseregben.

Szálasi: Dehogynem szolgálhattak.

Nagy: Azt láttuk, hogy a fizikai lehetőség megvolt rá.

Elnök: Ön azt mondja, hogy a hadseregnek világnézeti nevelésre volt szüksége. Máskor meg azt, hogy az ország többsége Ön mögött állt, vagyis hogy az Ön világnézetét osztotta. Meg akarták fertőzni a hadsereget, amely részben már meg volt fertőzve.

Nagy: Ön kialakította magában a „hungarista felfogást” és azt mondja, hogy ez világnézet. Minek ilyen ostoba címet adni neki? A marxizmus szocializmus néven ismert, de a „hungarizmus” azt jelenti, hogy magyarizmus. Hogyan legyen valami magyarizmus néven egy általános, egész világra elfogadható ideológiai elnevezés? Nem parasztfogás ez? Itt Magyarországon magyarizmus, nacionalizmus, kint nemzetközi ideológia?

Szálasi: Nem akarok arról vitatkozni a népügyész úrral, hogy a marxizmus mint ideológia mit jelent és mit jelent a hungarizmus.

Nagy: Az egyikkel tisztában vagyok. (Élénk derültség.)

• Melyik esztendő volt az, amikor Ön megállapodott magával abban, hogy a hungarizmust fogja kifejleszteni és képviselni?

Szálasi: Kérem a Népügyész urat arra, hogy kérdéseiben olyan hangnemet használjon… (Mozgás és zaj a teremben. Felkiáltások: Piszok! Pfuj! Gyilkos!)

Elnök: Csend legyen! – Három napi sötét zárkával büntetem. Hogyan merészeli magának ezt a tónust megengedni! (Taps.) – Tessék tovább kérdezni!

Nagy: Ön jelentkezett egy időben a magyarországi Szociáldemokrata Pártnál és kérte, hogy felvegyék.

Szálasi: Nem kértem felvételemet.

Nagy: Miért jelentkezett?

Szálasi: Katonai beosztásomnál fogva alkalmam és lehetőségem nyílott, hogy hivatalosan eljárjak az egyes politikai pártoknál, hogy célkitűzésükről tájékozódjam és ebből a szempontból a szociáldemokrata pártnál is voltam.

Nagy: Nem fejezte ki kérését, hogy a Szociáldemokrata Pártba felvegyék és nem ajánlotta fel szolgálatait?

Szálasi: Nem… Meglehet, hogy ez a benyomás alakult ki, de ugyanígy voltam Rassaynál, Bródynál és másoknál…

Nagy: Mindenütt felajánlotta szolgálatait?

Szálasi: Igen.

Nagy: A szociáldemokratáknál nem ajánlotta fel, hogy Ön szervező tehetség és ha megfelelő pozícióba teszik, megmutatja képességeit? (A vádlott válasza nem hallható.) Különben majd Peyer képviselő úr ezt el fogja mondani.

Nagy: Amikor Ön a fogságból kikerült, magáévá tette a Hubay-párti féle indítványt?

Szálasi: Magamévá tettem, mert a hungarista mozgalomnak megfelelt.

Nagy: Maga Teleki Pál indítványozta ezeknek a képviselőknek mandátumuktól való megfosztását. Ön ennek dacára a közvéleménnyel szemben mégis magáévá tette ezt a javaslatot.

Szálasi: Igen.

Védő: Volt tudomása arról, hogy a németek erőszakos lépés megtételére készülnek a kormány ellen?

Szálasi: Erre nézve voltak nekem olyan híreim, hogy Németországban minden körülmények között biztosítani akarják Délkelet-Európában azt a helyzetet, amely a győzelmes háborúnak kimenetelét megalapozza. Úgyhogy minden körülmények között e lépések a németek részéről bekövetkeztek volna, ha a magyar kormány részéről bármilyen lépés történt volna.

Védő: Kérte Ön a németeket erőszakos lépés megtételére?

Szálasi: Nem.

Védő: Szükséges volt, hogy a németek támogassák vagy hogy a németek közbe ne lépjenek?

Szálasi: Kimondottan határozottan az volt a célom, hogy a németeket minden erőszakos lépéstől távol tartsam és megakadályozzam azt, hogy belefolyjanak a magyar csapatok irányításába.

Védő: Bízott Ön a németek győzelmében?

Szálasi: Világos. Már 1944. október 15-e előtt határozottan és konkrét formában híreket kaptam, amelyek szerint a németek hadviselési és hadieszközök szempontjából olyan új fegyverekkel bírnak, amelyeknek segítségével a háborút könnyen és feltétlenül megnyerhetik. Azonban nem csak a németek részéről hallottam ezt, hanem a nemzetközi sajtónak is, különösen a nemzetközi sajtónak megfelelő írásaiból is értesültem ezekről az új eszközökről, amelyek megjelentek a svájci, a spanyol, a portugál, a svéd és a török lapokban és az angol parlamentben Churchill részéről elhangzott beszédekből is kihámoztam azt, hogy amennyiben az angolszászok a háborúban nem tudják bevetni kellő időben erejüket, Anglia olyan súlyos időket él át, amilyen súlyos időket az angol nép története folyamán még nem tapasztalt. Mindezek együttesen bennem azt a határozott képet alakították ki, hogy az új hadviselés német katonai sikert hoz. De különösen az a figyelmeztetés hatott rám, amelyet 1944 nyarán Goldschmiedt, Basch előtt, a német népcsoport vezetője előtt tett, hogy Hitler a felavatott új tiszteknek kijelentette, hogy igen nehéz és súlyos helyzet előtt áll Németország, de küzdeni kell, mert utána az új eszközök kerülnek harcbavetésre és itt félbe szakítva önmagát, Hitler csak annyit mondott, remélem, hogy az Úristen a háború utolsó 14 napját meg fogja nekem bocsátani. Németországban ezt a kijelentést meg is erősítették.

Védő: Milyen ígéretet tettek Önnek a németek arra vonatkozólag, hogy Magyarország területéről igyekeznek távol tartani az orosz hadsereget?

Szálasi: Mindez megtörtént. Még október 15-e előtt határozottan kijelentették, hogy Magyarország számunkra katonai szempontból sem átmeneti terület, hanem határozottan beépített bástya, ami annyit jelent, hogy hadászati szempontból életkérdés számukra.

Védő: Bizalommal voltak Ön iránt a németek?

Szálasi: Ha bizalommal lettek volna, akkor 1940 óta megtalálhattak volna. Négy éven keresztül a legteljesebb hidegséggel kezelték az egész hungarista mozgalmat. Ebből a szempontból is súlyos harcaim voltak. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy az a megnevezés, amely először a parlamentben 1940. november 17-én elhangzott Teleki Pálnak a szájából, hogy én orvos-pszichológiai tünemény vagyok a magyar politikai életben, ezt megelőzően Németországban is elhangzott, éppen azért, mert nem voltam hajlandó a német nemzetiszocializmus gyakorlatát elfogadni. Kimondottan hungarista ideológiát akartam a magyar nép szempontjából megvalósítani.

Védő: Megfenyegették Önt a németek azzal, hogy internálják?

Szálasi: Ez sajnos megtörtént részükről, mégpedig 1944. március 19-e után, egyrészt mert élesen állást foglaltam a párt értekezletein a zsidókérdésnek általuk javasolt megoldásával kapcsolatban, és azonkívül, mert a magyar kormányban nem akartam részt venni, ahogy ők elképzelték.

Védő: Mi a véleménye Önnek az orosz hadsereg teljesítményeiről?

Szálasi: Mint vezérkari tiszt ki kell jelentenem, hogy az orosz hadsereg történelme folyamán mindig megállotta a helyét a legteljesebb mértékben, és itt ebben az óriási nagy küzdelemben egészen kivételesen nagy teljesítményekre tekinthet vissza.

Elnök: Reflexióként visszatértek ügyvéd úr kérdésével kapcsolatban. Ön azt mondotta, hogy mély benyomást tett Önre 1944 nyarán az az állítólagos kijelentés, amely szerint Hitler azt mondotta, hogy az Úristen megbocsájtja neki a háború utolsó 14 napját.

• Önnek gondolnia kellett volna arra is, vajon ez a kijelentés nem éppen olyan értékű-e, mint az 1941 őszén elhangzott német állásfoglalás, amely szerint az orosz hadsereg mint katonai tényező megszűnt létezni.

Szálasi: Ez az ő megítélésük volt akkoriban, de én mint vezérkari tiszt… tudtam, hogy nem így van. Tudtam, hogy blöff.

Elnök: Ha ez a megítélése szerint szánalmas blöff, akkor miért nem tekintette szánalmas blöffnek azt, ami 1944 nyarán hangzott el? Erre a kijelentésre feltette egy nemzet sorsát.

Szálasi: Ami 1944-ben elhangzott, nincs összefüggésben a hivatalos nézettel. Ez propaganda beállítás volt.

Elnök: Az utóbbi még inkább propaganda, mert még inkább szükség volt ilyen beállításra, amikor a német nép a végső csüggedés határán volt. 1944-ben még inkább láthatta volna, hogy a csodafegyverek csak mint utolsó mentsvár szerepelnek. 1941-ben nem volt szükség ennyire propaganda beállításra, mint 1944-ben.

Szálasi: Meg kell mondanom, hogy ugyancsak 1944-ben szakirodalmi részről megjelent munkákból tájékozódtam.

Elnök: Október 15-én mi történt?

Szálasi: A rádiót hallgattam, amikor közben beolvasták a proklamáció szövegét. Werbőczy-utcai lakásomon hallgattam.

Elnök: Előre semmit nem tudott?

Szálasi: Nem.

Elnök: Mi volt az állásfoglalása?

Szálasi: Állásfoglalásom egyelőre nem lehetett, mert egyedül voltam a lakásban, minthogy vártam a fejleményeket és alig vártam, hogy valaki jöjjön, hogy megtudjam a részleteket, mi történt.

Elnök: Nem mehetett volna ki a lakásból?

Szálasi: A németeknek szigorú utasításuk volt, hogy ne engedjenek ki.

Elnök: Szálasi Ferencet a szövetséges állam karhatalma őrizetében tartja, szabad mozgásában akadályozza, – jegyezte meg az elnök – majd folytatta a kérdezést:

• Nem lehet, hogy a németek is féltek Öntől?

Szálasi: De határozottan ezt állítom. (Gúnyos derültség.)

Elnök: Ön olyasmi egyéniség, akitől mindenki félt, aki mindenben zavart csinált. Mikor engedték ki azután?

Szálasi: Délután hívtak, hogy menjek a német követségre. Emlékezetem szerint délután 3 órakor át is mentem. Ott találtam egy pár urat és érdeklődtem, hogy most már mi lesz. Hogy kik voltak ott, nem emlékszem, összeverődtek majd húszan. Mostani vádlott társaim közül ha jól emlékszem, Vajna volt ott, de határozottan nem emlékszem vissza. Kemény Gábort kértem, hogy mint összekötő maradjon nálam. Hivatalos információt a németek részéről nem kaptam.

• Beszéltek – folytatta a vádlott – mindenki engem ostromolt, kérdezték mi lesz, mire azt mondtam, hogy maradjanak nyugodtan.

Elnök: Mikor kapcsolódott be ön az úgynevezett hadparancsnak a rádióban való beolvasása, a fokozatos visszahívást jelentő Vörös-féle hadparancs beolvasása. Beregfy Budapestre hívása, stb.-re vonatkozólag.

Szálasi: Ezekre a konkrétumokra vonatkozó megbeszéléseket már lefolytatni nem kellett, ezek még a szeptember 13-i megbeszéléseken rögzítődtek le.

Elnök: Milyen utasításra történtek ezek?

Szálasi: Ezek mind ad hoc utasítások voltak.

Elnök: Szóval Szálasi megint nem mer kiállni, gyáván úgy tünteti fel magát, mint aki semmit sem csinált. 20-25-en voltak a német követségen, ezek ostromolták, ad hoc utasítások történtek. Ott szó kellett, hogy legyen arról, hogy most jön Szálasi hatalomátvétele. Erről beszéljen, hol és kivel volt szó erről.

Szálasi: Erről fent a kormányzóval volt szó október 16-án.

Elnök: Akkor miért olvasták be a hadparancsot 15-én?

Szálasi: Én nem adtam ki a rendelkezést.

Elnök: Szálasi, a hős, szóval előre nem tudta a dolgokat. Ön október 15-én tehát úgy hajtotta fejét nyugovóra, hogy most sem tudott arról, hogy a rádióban beolvasott hadparancs szerint már hatalomra került. Erről is meglepetéssel értesült?

Szálasi: Én 16-án reggel jöttem ki az utcára.

Elnök: A német követségen nem közöltek önnel semmit?

Szálasi: Nem volt sok közölni való.

Elnök: A németek, az ön véleménye szerint is, okirati bizonyítékot vártak a kormányzó szövetségszegését illetően és ez a proklamáció a kormányzó részéről most megtörtént.

Szálasi: Rögzítve volt, hogy amint bármelyik oldalról olyan lépés történik, amely a háromhatalmi egyezmény…

Elnök: Tehát ön úgy állítja be, előre rögzítve volt, annyira nyilvánvalónak tartotta a kormányzói proklamáció beolvasásának eredményeként, most az ön hatalomátvétele lesz az időszerű, hogy ezért nem is tartotta szükségesnek, hogy beszéljen erről?

Szálasi: Erről nem beszéltem.

Elnök: Amikor a proklamáció elhangzott, minden további megbeszélés nélkül tudta, hogy most jön az ön hatalomátvétele. Így volt?

Szálasi: Igen.

Elnök: Na látja, végre ez világos beszéd.

Az elnök ezután a főtárgyalást félbeszakította és annak folytatását február 7-én reggel 9 órára tűzte ki.