Szálasi Ferenc

Ennek befejezése után a fogházőrök bevezették Szálasi Ferencet, akinek védője előterjesztést kívánt tenni:

• Kérem az elfogultsági kifogás tárgyában határozatot hozni, tekintettel arra, hogy Szálasi Ferenc ezt a kifogást megtette s kérem, hogy a vádlott ezt személyesen terjeszthesse elő.

Rövid tanácskozás után az elnök kihirdette a népbíróság határozatát, amely szerint az idevonatkozó törvények értelmében a főtárgyalás megkezdése után csak kizáró okokat lehet érvényesíteni, miután pedig itt elfogultsági kifogást emeltek, a népbíróság a kifogást visszautasítja. (A közönség az elnök bejelentését megtapsolja.)

A védő semmiségi okot jelentett be.

Jankó tanácselnök: A március 19-ének dátuma, Szálasi Ferenc, Önt hol érte?

Szálasi: Tanácselnök úrnak egy bejelentéssel tartozom…

Elnök: Arra feleljen, amit kérdeztem!

Szálasi: A védelemnek teljes megbénítását látom…

Elnök: Megértette, amit mondtam?

Szálasi: Megértettem!

Elnök: Feleljen!

Szálasi: Kérek engedélyt arra, hogy bejelentsem az elfogultsági kifogást.

Elnök: Nem engedélyezhetem, mert kérelmét a népbíróság hivatalból visszautasította.

Szálasi: Akkor viszont a tanácselnök úrnak azt kell mondanom, hogy mint mániákus mit feleljek erre?

Elnök: Ezt Önnek kell tudnia!

Szálasi: Nem! A tanácselnök úrnak kell tudnia, hogy mániákus vagyok-e vagy sem!

Elnök: Elmeorvosi megfigyelését kéri tehát? Ez, látja, épkézláb gondolat lenne.

Szálasi: Nagyon helyes! A tanácselnök úr nem szakembere ennek.

Elnök: Kérhetjük, hogy megvizsgáltassuk Önt?

Szálasi: Hogyha mániákusnak tartanak engem, és az én vallomásomtól függ emberek élete, akkor tessenek ezt a lépést megtenni. Egyáltalán, én mindi a nemzetem érdekét tartottam szem előtt.

Elnök: Ne keressen kibúvót; erre a kérdésre feleljen igennel, vagy nemmel, kéri, vagy nem kéri elmeorvosi megvizsgálását?

Szálasi: Ez a népbíróságra tartozik. Nem éntőlem kell kiindulnia.

Elnök: Felelete most is olyan, mint volt esztendők folyamán. Bűnösnek érzi magát?

Szálasi: Nem!

Elnök: Hol találta Önt március 19-e időpontja?

Szálasi: Nem tudok már visszaemlékezni.

Elnök: Önnek volt értesülése a március 19-én bekövetkezett dolgokról ezt megelőzően?

Szálasi: Nem volt tudomásom róla. Akkor tudtam meg, amikor bekövetkezett.

Elnök: Kitől, mikor értesült róla?

Szálasi: Hajnalban, amikor bejöttek a német csapatok.

Elnök: Előre nem tudott… Érintkezésbe lépett Ön a német csapatok katonai vezetőivel és mikor?

Szálasi: Erre nézve méltóztassék megengedni, hogy naplómba betekinthessek, mert eddig nem volt alkalmam rá.

Elnök: Április 3-án találkozott Ön a naplójában foglaltak szerint először Németországnak úgynevezett magyarországi követével és teljhatalmú megbízottjával. (A tanácselnök kikeresi az idézett helyet Szálasi naplójában, majd miután Szálasi kijelentette, hogy ez az ő naplója, a tanácselnök felolvasta a fent jelzett részletet.)

Elnök: (Olvasva.) A pártvezető április 3-án 19 órától kezdődően 20 óra 45 percig Veesenmeyer követtel beszélgetést folytatott a német követségen. A nyilas párt részéről jelen volt a pártvezető, Csia Sándor. A beszélgetés a pártvezető és Veesenmayer között a fenti személyek jelenlétében folyt le. Lényege és tárgya ugyanaz volt mint annak a beszélgetésnek, amelyet Hötl birodalmi hírszerző lakásán folyt le. Veesenmayer kijelentette, hogy ő nemcsak követ, hanem egyúttal Hitler személyes meghatalmazottja is Magyarországon. A pártvezető kérte, hogy nemzetközi jogilag ismertesse e méltóság természetét Magyarországra nézve.

Veesenmeyer kijelentette, hogy Magyarország és Németország között ilyen hivatalos méltóság a kiküldetés terén szerződés szerint nincsen. A különleges helyzet szükségessé tette, hogy ő ne csak követi minőségben legyen itt, hanem meghatalmazotti minőségben is. Ez már azért is szükségessé vált, mert ha csak mint követ jön, nem folytathat tárgyalásokat olyan pártokkal, amelyek a kormánnyal szemben ellenzékben állnak, neki azonban szüksége van arra, hogy ezekkel a pártokkal is hivatalosan érintkezhessék, hogy tiszta képet alkothasson Magyarország helyzetéről. A pártvezető ezt a megbízatást tudomásul veszi. Teljesen megérti a különleges helyzetet, de felveti a kérdést – folytatja a napló –, hogy Németország elfogadná-e a magyar államtól az ő személyes megbízottját Magyarországnak Németországgal szemben fennálló különleges problémái tisztázására.

Elnök: Mit felelt erre Veesenmayer?

Szálasi: Kérem felolvasni az egész beszélgetést.

Elnök: Jön erre egy felelet, amely minden magyar embernek arcába kergette volna a vért és megjegyezte volna élete utolsó pillanatáig, nem pedig felolvasásra kérné ezt a mondatot, amely így hangzik: „Ez a beterjesztés akkor lenne lehetséges, ha a magyar hadsereg vonulna be Németországba, nem pedig fordítva.” Szálasi Ferenc erre hallgatott – a nagy magyar! (Közönség: Fujj! Fujj!) Önnek ebből az egy mondatból látnia kellett azt a megalázó megkülönböztetést, amelyet Németország, az állítólagos hű szövetséges a magyar szuverenitás tekintetében tesz. Magyarország részéről Németország olyan megbízottat akinek joga van a német belügyekbe is beavatkoznia és az ellenzéki pártokkal kapcsolatot felvennie, csak akkor fogadhatna, ha magyar csapatok szállnák meg Németországot. Következik ebből, hogy Németország részéről Magyarország megszállása ellenséges cselekedet volt.

Szálasi: Ebből egyáltalán nem következik!

Elnök: Hát mi következik?

Szálasi: A magyar és német kormány között együttes megállapodás jött létre a német csapatoknak behívása szempontjából. A Sztójay-kormánynak első megnyilatkozásából ki is derült.

Elnök: Veesenmayer a német hadseregnek ide való bevonulását jogcímnek tartotta a politikai téren való olyan beavatkozásra vonatkozóan is, amelyre Németországban a magyar követ nem kapott volna engedélyt. Ez egy szakember megjegyzése volt.

Szálasi: Legfeljebb Veesenmayer egyéni véleménye volt.

Elnök: Önnek erre egyetlen szava sem volt? Az Ön akarati elhatározása volt azonban, hogy ezzel az emberrel tovább tárgyalt.

Szálasi: A magyar nemzet érdekének akarata volt, nem az enyém!

Elnök: Ne vegye szájára azt, hogy mi volt.

Szálasi: Amennyiben ez a nemzet érdeke volt, azt a közeljövő el fogja dönteni. Még egyáltalán nem záródott le az események sorozatában semmi döntő.

Elnök: Önök itt vannak és még mindig nem okultak a német csodafegyverek csődjéből, Önök még mindig jósolnak. Április 3-a után kormányzói kihallgatásra jelentkezett. Erre emlékszik? Mi volt az Ön kormányzói kihallgatásának lényege és fő célja?

Szálasi: Kérem az egészet felolvasni!

Elnök: Ejnye, ejnye, egy nemzetvezető, akinek ilyen átlagon alul van a memóriája? Hát Ön semmire sem emlékszik? – Majd a naplónak a kormányzói kihallgatásra vonatkozó részét és részleteit olvasta fel, amely szerint ez a kormányzói kihallgatás inkább ismerkedés jellegű volt. A kormányzó álláspontja a németekkel szemben a napló szerint az, hogy a németek őt kicsalták és ennek tulajdonítható az ország katasztrofális helyzete. A katonai helyzettel kapcsolatban a kormányzónak az volt az álláspontja, hogy inkább a Szovjettel szemben kellene bevetni az erőket.

A napló ismertetése után az elnök megállapította, a vádlott és a kormányzó között lefolyt megbeszélés konklúziója az, hogy a pártvezető kifejtette a kormányzó előtt, hogy 14 millió magyar, a nemzet minden tényezője két határozott tényezőt lát: az államfőt, aki elválaszthatatlan nemzetünktől és a nyilaskeresztes pártot, amely egyedülálló mozgalom a nemzet követeléseinek biztosítására. Kifejezésre juttatta, hogy jogosan tekintheti önmagát (a pártot) a nemzet gerincének. A kormányzónak kell döntenie abban a kérdésben, kívánja-e, hogy a nemzet és a Horthy-család közötti összhang az új európai rendben, egy újonnan kialakuló jövőben is meg legyen, illetve biztosítva legyen.

Elnök: Választ ezekre a feljegyzésekre, a kormányzó állásfoglalására a napló nem tartalmaz. Önnek mi volt a benyomása?

Szálasi: Az, hogy sikerült megkapnom a kormányzótól a jobboldali kibontakozás szempontjából egy kezdeményező lépésre az engedélyt és a németek felé és erről neki jelentést tehetek.

Elnök: A kormányzóval, vagy az általa kinevezett kormánnyal ezt követőleg állott-e vele valamilyen nexusban?

Szálasi: Sztójayn keresztül. Az első kormányzói kihallgatás után úgy május 3–20. között tájékoztattam megbeszélésemről. Akkoriban Sztójaynak a belpolitikai kérdésben az volt az elképzelése, hogy a szélsőjobboldalon álló pártokból új kormányt alakít. Az volt a nézete, hogy az összes jobboldali pártok oszlassák fel önmagukat és egy új kormánypártban egyesüljenek. Én egy ilyen kezdeményezéssel szemben határozottan elutasító álláspontra helyezkedtem. Az volt a véleményem, hogy évtizedeken keresztül a hungarista mozgalom nem azért harcolt, hogy…

Elnök: Szóval elutasító álláspontra helyezkedett.

Szálasi: Igen.

Elnök: Ön nem ajánlotta fel a Sztójay-kormányba való bekapcsolódást?

Szálasi: Csak abból a szempontból, hogy arra kértem Sztójayt, jelentse meg először a kormányzónak, hogy van-e valami kifogása az ellen, ha a nyilaskeresztes párt is részt vesz a kormányban.

Elnök: Mivel válaszolt Sztójay erre?

Szálasi: Elfogadta a kormányzóhoz az üzenetközvetítést és közölte, hogy nincs semmi kifogása sem személyem, sem a párt ellen.

Elnök: Végül hogyan fejlődött oda a dolog, hogy augusztus 29-én Ön már nehezen jut kormányzói kihallgatáshoz?

Szálasi: Nem tudom, milyen erők akadályozták ezt meg nemcsak a augusztus 9-én, hanem már azelőtt is.

Elnök: Végül augusztus 29-én Ön a kormányzó elé jutott. Mi volt a célja Önnek azzal, hogy a kormányzó elé jusson?

Szálasi: Figyelmeztetni akartam, hogy az a lépés, amelyet kezdeményezett, előkészített, kimondottan alkotmányellenes.

Elnök: Milyen lépés volt ez?

Szálasi: Már júliusban hallottunk arról, hogy a kormányzó Lakatos Gézát bízta meg a miniszterelnöki teendők ellátásával anélkül, hogy akkori miniszterelnökét erről értesítette volna.

Elnök: Önök a németekkel nem közölték ezt?

Szálasi: Erről nem tudok, különben is mindenki tudta a városban, hogy mire készül a kormányzó, mert puccsról beszéltek.

Elnök: És mit célzott volna ez a puccs?

Szálasi: Úgy hallottuk, hogy egy tábornoki kormány megalakítását, ugyanazzal a céllal, mint később Romániában. Az egész országban beszéltek már erről, Lakatos október 16-án erről említést tett, július 18-án adta át neki a kormányzói megbízólevelet, amit azonban ő nem fogadott el, hanem kérte a kormányzót, hogy először tisztázza a helyzetet a németekkel, mert a németek beleegyezése nélkül nem akarja átvenni a miniszterelnökséget. Elnök: Ezt mind csak szóbeszéd alapján vallja?

Szálasi: Erről beszéltek, de ezek később mint tények is beigazolást nyertek. Kilencvenkilenc százalékban a kisemberek beszéde volt, azonkívül a Sztójay-kormányból jöttek ezek a hírek. Egyébként úgy hallottuk, hogy Miklós Béla útja nem járt eredménnyel a németeknél, mert a tábornoki kormány nem felelt volna meg a németek szempontjainak. A Lakatos-kormány puccs-szerű kinevezése tehát egyelőre elmaradt, azonban vajúdott egészen a romániai eseményekig és amikor Romániában bekövetkezett az elszakadás a tengelytől, itt is élénkebb ütemben hajtódott végre az a kezdeményezés, amelyet a kormányzó még júliusban indított a Lakatos-kormány kinevezésére.

Elnök: Önnek a benyomása az volt, hogy a kormányzó szándékai és tervei a háborúból való, a német szövetségből való kiválást készítik elő? Szálasi: Igen, mégpedig határozottan alkotmány- és törvényellenesen.

Elnök: Augusztus 29-én végül is a kormányzó elé jutott. Milyen közvetlen céllal?

Szálasi: Hogy figyelmeztessem lépésének következményeire és bejelentsem, hogy mielőtt ezt a lépést megtenné, felajánlom az egész hungarista mozgalmat, amelynek segítségével a kibontakozás simább formában hajtható végre. Figyelmeztetni akartam, hogy alkotmányellenes és törvényellenes lépésre készül.

Elnök: Nem arról van szó, alkotmányellenes vagy törvényellenes a lépés, hanem a nemzet életéről van szó. Ne kerüljön ilyen szánalmas ellentétbe önmagával, hiszen Ön maga mondta azt, hogy a nemzetnek az alkotmánya csak addig jogosult, amíg a nemzet életét, nem pedig pusztulását jelenti. Akkor a lényeg a nemzet élete volt, mert a nemzet inkább élni akar alkotmány nélkül, mint elpusztulni alkotmánnyal.

Szálasi: Nagyon helyes, ez volt a mi felfogásunk is.

Elnök: Önök ezt úgy valósították meg, hogy alkotmány nélkül még el is pusztították a nemzetet, csupa negatívummal.

Szálasi: Mi mindenkor a nemzet becsületét néztük, így is cselekedtünk.

Elnök: És a kormányzó erre mit felelt?

Szálasi: Kérem a napló felolvasását. (Gúnyos derültség.)

Az elnök ezután a naplóból olvas fel részleteket az augusztus 29-i kormányzói kihallgatásról. Mint a napló mondja, a pártvezető megállapítása szerint a kormányzó rendkívül ideges, kapkodó, nyugtalan. Keze reszket, homloka verejtékezik. A pártvezető véleménye szerint a kormányzó úgy viselkedett mint az olyan ember, aki nehéz döntés előtt áll, aki lelkiismeretével viaskodik és inkább önmagát akarta meggyőzni álláspontjának helyességéről, mint a pártvezetőt. Május 8-án megkapta az engedélyt az államfőtől, hogy belpolitikailag és külpolitikailag kezdeményezhessen, július 25-én pedig engedélyt arra, hogy a kormányban részt vehessen pártjával együtt.

Elnök: (Tovább olvassa a hungarista naplót): Magyarország területén három tényező méri össze erejét: Moszkva a bolsevizmussal, London a plutokráciával és Berlin a népi mozgalom erejével. Ebben a helyzetben a nemzetnek határozott célkitűzést kell élére állítani, akiben megbízik és célkitűzéseit szentesíti.

Azt javasolja a kormányzónak, álljon a nemzet élére és elhatározásának garanciáját a nyilaskeresztes párt és hungarista mozgalom képezze. A kormányzó nem válaszolt erre a javaslatra. A pártvezető felhatalmazást kér a kormányzótól, hogy tudatával és beleegyezésével a kormány felelős vezetőivel tárgyalásokat folytathasson, hogy a szükséges kibontakozás szolgálatában legszélesebb alapokra fektetett kormány létrejöhessen. A kormányzó itt félbeszakítja s idegesen, kapkodva a harctéri helyzetet vázolja. Élesen bírálja a német eddigi hadvezetést, különösen azt, hogy Hitler mindig beleszól a katonák dolgába, holott nem ért hozzá. Meggyőződése, hogy a háborúnak hamarosan vége lesz. Nyomatékosan hangsúlyozza: Sajnos igaz, hamarosan vége lesz.

Érezhető a „sajnos” szó hangsúlyozásából, hogy a németek feltétlen vereségével számol.

Ilyen időkben természetesen mindent el kell követni, nehogy összeomlás következzék be Magyarországon. A miniszterelnök hetek óta beteg, külügyminiszter nincs, olyan időkben, amikor Romániában súlyos események történtek. A kormán felállításával hiába kísérletezett. Imrédyvel, Jurcsekkel és a többivel való kísérletek sem vezettek eredményre. Ezért szükségesnek találta, hogy saját maga hozzon létre kormányt, mert az a kormány, amelyet a németek akartak, csődöt mondott. Most olyan kormányt akar létrehozni, amely elsősorban adminisztratív.

A rendet és fegyelmet kell biztosítani, a pártok politizálását olyan időkre kell halasztani, amikor az oroszok nem állnak a Kárpátok szorosainál. A pártvezető félbeszakítja a kormányzót és figyelmezteti arra, hogy az országban általánosan beszélnek arról, hogy a kormányzó alkotmányellenesen vezeti az ügyeket.

A kormányzó azt válaszolja, hogy van törvény, amely rendeletekkel való kormányzást törvényesíti.

A pártvezető tudomásul veszi ezt az alkotmányjogi magyarázatot.

A kormányzó kéri, hogy pártjával maradjon csendben és őrizze meg a nyugalmat.

A pártvezető biztosítja, hogy a párt eddig is megőrizte nyugalmát s jövőben is megőrzi mindaddig, amíg nem provokálják. A pártvezető felhatalmazást kér a kormányzótól, hogy Hitlernél kihallgatást kérhessen. A kormányzónak nincs kifogása ez ellen, csak arra kéri a pártvezetőt, most még ne tegye meg ezt a lépést, mert rövidesen minden tisztázódni fog s aztán meg lehet látni, mit lehet csinálni. Most csak rövid időre tud rendelkezésére állni, de később majd alkalmat ad hosszabb megbeszélésnek is.

Az elnök ezután a napló „Vélemények” című fejezetét olvassa fel. A kormányzó teljesen az angolszász-zsidó cimboraság markában van. Már nem hisz a németek győzelmében. A németbarátságról múlt időben beszél. A pártvezető meggyőződése, hogy a kormányzó súlyos lépésre határozta el magát és az elkövetkezendő egy hónapon belül határozottan vár valamit, talán angolszász biztatást Magyarország kiugrására. A kormányzó nem akarja alkotmányosan tovább vinni az ügyeket, hanem csak úgy, ahogy az angolszász-zsidó cimboraság neki sugalmazza. A kormányzó állásfoglalása megkönnyíti a Nyilaskeresztes Párt Hungarista mozgalom helyzetét, amely ugyanolyan fegyverekkel fog küzdeni, mint a kormányzó az angolszász-zsidó cimboraság szolgálatában. A pártnak mindent el kell követnie, hogy ha a kormányzó „becstelenné válna”, a nemzet ne essen a becstelenség halálos mélységébe. Az elnök megkérdezte a vádlottat, hogy a felolvasottak egyúttal mostani tanúvallomását jelentik-e?

Szálasi: Igen.

Elnök: Önt 1945. október 5-én kihallgatták a magyar államrendőrség politikai osztályán. Lényegében azt vallotta, hogy augusztus 29-én a kormányzó azon az állásponton volt, hogy Magyarországnak a háborút minden rendelkezésére álló eszközzel folytatnia kell s ezért nevez ki katonai kormányt. Itt ellentmondás van a napló „Véleménye” és rendőrségi vallomása között.

A vádlott a napló további részleteinek felolvasását kérte és azt hangoztatja, hogy a kormányzó álláspontjában volt ellentét, nem pedig az ő véleményében.

Elnök: Leszögezem, hogy Ön nem tud összhangot teremteni rendőrségi vallomása és a napló feljegyzései között.

Mire célzott Ön, hogy helyes volt a mozgalom országépítésének az a döntése, hogy az átmeneti időben az 1939. II. tc. alapján kell végrehajtani a kormányzást. Miféle döntés volt már augusztus 29-én a mozgalom országépítése részéről?

Szálasi: A kivételes hatalommal való kormányzás törvényes alapon lehetséges volt.

Elnök: És ki fog ezen az alapon rendeletekkel kormányozni?

Szálasi: A m. kir. minisztérium, ahogy a törvénycikk előírja.

Elnök: Ön augusztus 29-e után hamarosan találkozott Wickelmannal a magyarországi német rendőrség és általában a biztonsági szolgálat legfelsőbb parancsnokával. Mikor ismerte őt meg?

Szálasi: Akkor ismertem meg személyesen, az augusztus 29-e utáni találkozón.

Elnök: Ki kezdeményezte a találkozást?

Szálasi: Kölcsönös volt a kívánság, mint ahogy kölcsönösnek nevezhető a Veesenmayerrel történt találkozás is.

Elnök: Ha augusztus 29-én a kormányzó mindenáron a háború folytatása mellett tört lándzsát ön előtt – ahogy ön a rendőrségi kihallgatása alkalmával jellemezte a kormányzó akkori állásfoglalását – akkor nem értem, hogy augusztus 31-én miért kellett vészharangot kongatni Winckelmann előtt a kormányzó törvényellenes szándékairól?

Szálasi: Mert annyi ellentét volt a kormányzónak a beszédében és válaszadásában, azonkívül tudtam már a júliusi eseményekről is és így nyugodtan feltételezhettem, hogy ez csak egy megnyugtató kijelentés volt részéről felém.

Elnök: Kifejezetten nem közölt ön Winckelmannal egyebet is? Hogy szükségessé válik Magyarországnak a német szövetségből való kiválása?

Szálasi: Kérném felolvasni a napló megfelelő részeit. (Derültség.)

Nagy Vince politikai ügyész: És ha elpusztult volna a naplója?

Szálasi: Akkor még súlyosabb helyzetben lettem volna.

A bíróság a tárgyalást félbeszakította.