Már a címben felfedezhetünk egy elég jelentős ellentmondást. Lehet-e eszerint sajtószabadságról beszélni? Vagy az állítással szemben éppen hogy a sajtó ellenőrzéséről, esetleg cenzúrájáról van szó? A kommunisták már kezdettől fogva a lapkiadás korlátozására törekedtek, és ennek egyik következményeként jött létre az 1945 februárjában elfogadott, 340/1945. M. E. számú kormányrendelet is. Már ebben kimondták, hogy lapengedélyt csak „demokratikus pártok” kaphatnak, majd ezt – még ebben az évben – kiterjesztették többek között a könyvekre és a röplapokra is.

Szakasits Árpád elvtárs beszéde a MÚOSZ alakuló közgyűlésén

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége vasárnap délelőtt alakuló közgyűlést tartott. Elnök lett Szakasits Árpád elvtárs, társelnök: Horváth Márton elvtárs, dr. Mihályfi Ernő, Darvas József, ügyvezető elnök: Korcsmáros Nándor, főtitkár: Gyöngyösi Nándor elvtárs, titkár: Szabó István elvtárs, pénztáros: Hárs László elvtárs, ellenőr: Aranyossi Pál elvtárs, háznagy: Erdődy Elek elvtárs, gondnok: Maron Ferenc, ügyész: Györki Imre elvtárs, könyvtáros: Nagy Lajos. Az elnöki tanács tagjai: Nádor Jenő elvtárs, Haraszti Sándor elvtárs, Boldizsár Iván, Dessewffy Gyula, Kemény István.

Szakasits Árpád elvtárs, elnök beszédében kijelentette, hogy frázis volna a sajtószabadságot úgy értelmezni, hogy boldog-boldogtalannak nyilvánosságot adjunk, s ezzel lehetővé tegyük az alkalomra leső reakció munkába való lépését. Nem engedhetjük a demokráciát a demokrácia fegyverével megölni. A sajtószabadságot egyelőre a demokratikus pártok részére tartjuk fenn.

Ezután Zsolt Béla emelkedett szólásra és a demokrácia előfeltételének mondta a legteljesebb politikai, társadalmi, gazdasági és főleg szellemi tisztogatást.

Népszava