Az Új Szó cikke egy felvidéki magyar város példáján keresztül azt kívánta bemutatni, hogy összefogással, együttes fellépéssel sok helyütt meghátrálásra lehetett volna kényszeríteni a nyilasokat, akik már a 16 és 20 év közötti nőket is Németországba hurcolták volna.

Komáromot és a tőle északra fekvő csehszlovák területet két-három hét[tel ez]előtt szabadította fel a Vörös Hadsereg a német és nyilas járom alól. Itt más az élet, mint Magyarországon. A lakosság a Csehszlovák Köztársaságban demokratikus országban élt, ismerte emberi jogait, és élt velük.

A felszabadulás első pillanatától kezdve megértette, hogy az első feladat: haladéktalanul megkezdeni minden vonalon a termelőmunkát. Senki sem várt kormányintézkedéseket vagy külső segítséget. Mindenki azonnal munkához látott: a paraszt a földjén, a munkás a házában, az iparos a műhelyében. A háború pusztításának nyomai itt is megvannak, de helyükön már sarjad az új élet. A földet felszántották, a gyárak gépeit kijavították, vagy javítják őket. Az emberek nem mogorvák és elkeseredettek, mindenben nehézséget látók, hanem bizakodók, tudják, hogy jövőjük olyan lesz, amilyennek maguk felépítik.

Ez a csehszlovákiai magyarságra is vonatkozik. A német-nyilas terror legsúlyosabb idején is számos tanújelét adta a demokratikus bátorságnak.

A nyilas magyar hordák menekülésük utolsó percéig híven akarták szolgálni kenyéradó náci gazdáikat. Azt remélték, hogy ezzel rászolgálnak a „menedékre” Németországban.

A szlovákiai magyar fiatalságot Hitlernek ki akarták szolgáltatni.

A nyilasok e célból két héttel e szlovákiai területek felszabadulása előtt elrendelték, hogy minden 14 és 20 év közötti fiatal fiú haladéktalanul jelentkezzék 10 napi élelemmel. A jelentkezőket azonnal vagonokba rakták, és útnak indították Németországba. Nyilas suhancok százai lepték el a városokat és községeket, ahol valóságos hajtóvadászatot rendeztek a nyilasok elől bujkáló fiatalság [után]. Arcátlanságuk valóban határtalan; minden egyes vagon oldalára ezt a felírást írták: „Freiwillige für Deutschland” („önkéntesek Németország számára”).

A fiatalok elhurcolása nagy elkeseredést szült. A nyilasvezetők azonban így válaszoltak: „Titeket megfertőzött a demokrácia, ezért vesztettük el a háborút, de nem engedjük, hogy gyerekeiteket is megfertőzzétek. Németországban majd nácikat nevelnek belőlük, olyanokat, akik ha kell, benneteket is ki fognak irtani!”

Nemcsak a fiúkat hurcolták el a nyilasok, a 16 és 20 év közötti nőket is. Kivételt csak azokkal az asszonyokkal tettek, akiknek egy éven aluli gyermekük van.

Erre már a cselekvés terére lépett a lakosság, elsősorban az anyák. Az első vonatot Vágsellyéről kellett volna indítani. Az állomásra a nyilasok össze is hajtottak kétszáznál több fiatal nőt. A vonatot azonban nem tudták elindítani. A nőket és őket őrző nyilasokat a község asszonyai körülfogták:

– Nem engedjük el [a] lányainkat német szajhának!

– Elvittétek a férjeinket és fiainkat! Elég volt! A lányainkat nem adjuk. Pusztuljatok magatok!

A hangulat olyan volt, hogy a nyilasok nem mertek erőszakot alkalmazni. A kerületi nyilas vezető elismételte a régi propagandahazugságokat: orosz rémtettekkel, Szibériába való elhurcolással és minden fiatal férfi és nő agyonlövésével fenyegette meg azokat, akik megvárják a Vörös Hadsereget. A magyar munkásasszonyok nem ültek fel a hazugságoknak és az aljas rágalmaknak.

A vonatot nem engedték elindítani. Megmentették lányaikat.

Új Szó