Egy szovjet haditudósító tollából tudtuk meg, hogy a Vörös Hadsereg által elfoglalt észak-németországi Schwerinben mind a helyi lakosság, mind a németek által korábban elhurcolt ukrán női foglyok az első parancsra engedelmeskedtek a szovjeteknek. Habár a feljegyzései bizonyára idilli képet festenek az orosz–német együttműködésről, a háború elhúzódó évei miatt azonban nem volt elképzelhetetlen a kimerült lakosság, az új megszállók és az egykori foglyok kooperációja.
Moszkva, [1945.] március 20. Egy szovjet haditudósító helyzetképet ad a szovjet csapatok által elfoglalt Schwerinben uralkodó állapotokról. Ismét Schwerinbe kerültem – írja a tudósító. Három héttel ezelőtt mentem keresztül első ízben ezen a városon, amelyet a szovjet csapatok elfoglaltak. A városban támadt tüzek fénye világította be az eget. Sűrű füstoszlopok emelkedtek az ég felé, sok ház romokban hevert. Barikádok és torlaszok éktelenítették az utakat. Nagy volt a meglepetésem, amikor láttam, hogy eltakarították a városban a romhalmazokat, a villany és vízvezeték működik. A német lakosok nem húzódtak már be odújukba, és rájöttek, hogy semmi értelme sincs annak, hogy unos-untalan fülébe kiáltsák az oroszoknak: Hitlernek befellegzett.
Rájöttek arra, hogy hiába minden hízelgés, az oroszok nem hisznek nekik.
Megértették a németek, hogy dolgozniuk kell, mégpedig keményen. Rendbe kell hozni a várost, ez a parancsnok utasítása. A német férfiak és nők a város szovjet parancsnokának utasítására nekiláttak a munkának. Csákánnyal, ásóval takarítják a romokat, földet fuvaroznak, és téglát válogatnak. Nem mintha el volnának ragadtatva a munka szeretetétől, de ez a parancs. A városparancsnok szigorú ember, megköveteli a munkát. Reggelenként a lakosok százai a parancsnokság épülete előtt jelentik, hogy az őrnagy által kiszabott munkát elvégezték, és várják a további parancsot.
Amikor a Vörös Hadsereg csapatai a város felé közeledtek, a német földbirtokosok elmenekültek. Sok szarvasmarha, sertés felügyelet nélkül maradt, és elszéledt. Az őrnagy első dolga volt, hogy összegyűjtse a kóborló állatállományt. A dolog sürgős volt, de nem volt, aki elvégezze a munkát. S ekkor jöttek az ukrán lányok, azok, akiket annak idején a németek rabságba hurcoltak.
A Vörös Hadsereg kiszabadította őket, most hazafelé indultak, de mikor megtudták, hogy milyen baj van, felajánlották szolgálataikat.
Igaz – mondogatták –, alig várják, hogy viszontlássák hazájukat, de itt, Németországban is használhatnak Oroszországnak. Ezek az ukrán lányok tudják, hogyan kell a jószággal és [a] sertéssel bánni. Az ő feladatuk az volt, hogy felügyeletük alatt végezzék a németek a jószág etetését. Ezek a volt rabnők nem ütötték, pofozták volt rabszolgatartóikat, mint ahogyan azok tették, még csak nem is szidalmazták, csak a munkát követelték meg, mégpedig szigorúan.