Az Új Szó cikke azt taglalja, hogy mennyire fontos begyűjteni a Magyarországon milliónyi példányban fellelhető fasiszta irodalmat, ezzel megtisztítva a közéletet a „fasiszta métely” hatásától, továbbá sürgeti, hogy adjanak gyakorlati útmutatót a könyvkereskedéseknek és könyvtáraknak a könyvek kiválogatására.

A demokratikus Magyarország felépítésének egyik igen fontos előfeltétele az, hogy a magyar közönséget, de elsősorban az ifjúságot megszabadítsuk attól a fasiszta szennyirodalomtól, faji, származási és egyéb „elméletektől”, amelyekkel a fasiszta éra milliószámra árasztotta el az országot. Szakértők megállapítása szerint Magyarországon már jó néhány esztendeje – 1940 óta – körülbelül ezerre tehető évente azoknak a kiadványoknak a száma, amellyel a fasizmus a magyar nép lelkét megmételyezte.

Minden kiadványt – ugyancsak szakértők szerint – átlag 2000 példányszámban lehet számítani, ami azt jelenti, hogy évente 2 millió fasiszta könyv jelent meg, és ennek következtében ma Magyarországon sok millió példányban található a fasiszta szennyirodalom.

Az ideiglenes magyar kormány kötelezte magát arra, hogy Magyarországot és a magyar közéletet megtisztítja a fasiszta mételytől. Igen fontos volna tehát, hogy a kérdést gyökerénél fogja meg.

Mindeddig – ha történtek is ezirányban intézkedések – ezek olyanok voltak, amelyek még tág lehetőséget adnak arra, hogy ez a fasiszta szennyirodalom továbbra is eljusson a legszélesebb néprétegekhez.

A Magyar Államrendőrség április 11-i kelettel, a Belügyminisztérium 530/1945. számú rendeletére hivatkozva, közölte az összes fővárosi könyvtárral és könyvkereskedővel, hogy az összes nyilas, németbarát, fasiszta, fajvédő irányú, szovjet- vagy szövetségesellenes könyvek elkülönítésére vonatkozó intézkedéseket 8 napon belül tegyék meg. Ezt a rendelkezést úgy a fővárosi könyvtárak, mint a könyvkereskedők csak április 18-án kapták kézhez, és így határidőre nem hajthatták végre. A Nemzeti Múzeum könyvtárának kérésére ezt az időpontot április 14-én meghosszabbították, mégpedig június 10-ig. Eddig a határidőig a könyvtáraknak a fent említett könyvekből zárt könyvtárat kell létesíteni, amelynek jegyzékéről 4 példányt kell készíteni. A könyvkereskedők elkülöníteni tartoznak ezeket a könyveket, és eladásuk tilos.

Ennek az intézkedésnek elégtelenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az előírás semmiféle konkrét meghatározást a bevonandó könyvekre vonatkozólag nem ad, és így minden egyes könyvtárvezető vagy könyvkereskedő maga a bíró, aki eldönti, hogy a magyar nép számára mi tekintendő fasiszta mételyű könyvnek. Ugyanakkor a legteljesebb mértékben a könyvtárosok, kereskedők és egyéb magánérdekű személyek belátására bízza, hogy hogyan különítik el ezeket a könyveket, és semmiféle ellenőrzés ebben az irányban nem történik, hogy ezek a könyvek tényleg ne kerülhessenek a közönség kezébe. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy minden budapesti könyvkereskedő vagy annak alkalmazottai kellő szakértelemmel és lelkiismeretességgel és a közérdeknek tényleg megfelelően hajtják-e végre ezt a senkitől sem ellenőrzött utasítást.

Ez a véleményünk annál [inkább] is indokolható, hiszen a hivatalosnak vehető álláspontok is a legkülönbözőbbek. Így például az Egyetemi Könyvtárban a könyvtárvezető véleménye alapján egy 600 műről szóló lista készült olyan könyvekről, melyeket az Egyetemi Könyvtár a forgalomból kivonandónak tart. Ezeknek a műveknek a legnagyobb része kizárólagosan úgynevezett szociálpolitikai és „tudományos” munka, lévén az Egyetemi Könyvtárban az az álláspont, hogy a szépirodalmi művekre a rendelkezés nem vonatkozik. Az inkriminált könyvek [között] általában [Adolf] Hitler, [Hermann] Göring, [Joseph] Göbbels, [Benito] Mussolini, Baldur von Schirach, Bárdossy [László], Baráth Tibor, Tasnádi Nagy András, Istóczy [Győző], Milotay [István], Méhelÿ [Lajos], Hubay [Kálmán], Hóman [Bálint], Imrédy [Béla] és Bosnyák Zoltán neveit találtuk.

Tudomásunk szerint a Miniszterelnökség sajtóosztályán működik Nagy Lajos író vezetése alatt egy olyan bizottság, mely a forgalomból kivonandó könyvek listáját készíti el. Eddig a bizottság működésére vonatkozólag semmit sem mondhatunk, mert annak egyetlen ténykedése sem került nyilvánosságra. Tudomásunk szerint a bizottság eddig két ülést tartott, és szombaton tartja a harmadikat. Állítólag egy lista már el is készült, a legkirívóbb fasiszta könyvekről, melyet jóváhagyás végett a Miniszterelnökséghez már be is terjesztettek. Most készül egy további lista, amely az 1918-tól napjainkig megjelent irodalmat szitálja át.

Hogy mennyire nem vehetjük rossz néven, hogy könyvkereskedői és könyvtári körökben nincsenek tisztában a tisztító eljárás lényegével, azt igazolja az az ellentét, ami magában a hivatalos bizottságban fennáll. A bizottság tagjainak egy része azon a „demokratikus” állásponton van, hogy a nem szovjetellenes, de antibolsevista tartalmú irodalmat erre a listára felvenni nem szükséges, mert „demokráciában mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét”. Ezek szerint Hitler Mein Kampfjának nagy része továbbra is az érdeklődő olvasók kezében maradhat. Hasonló tisztázandó kérdés még az a kialakult könyvkereskedői gyakorlat, hogy fasiszta írók korábbi, még nem fasiszta tendenciájú könyveit nem teszik ugyan kirakatba, és nem propagálják, de árulják.

Úgy hisszük, nem szükséges külön aláhúzni, milyen káros az a késedelem és lassúság, amellyel [a] magyar hivatalos körök ezt a problémát kezelik, és reméljük, hogy rövidesen ezen a téren is, nemcsak az új demokratikus szellem, hanem az új és gyors munkatempó fog győzedelmeskedni, mert csak ez biztosíthat eredményes munkát.

Ami a vidéket illeti, ott a helyzet még szomorúbb, mert ott az egyes könyvtárosok magánkezdeményezésétől eltekintve, hivatalos intézkedés jóformán egyáltalán nem történt.

Lapzártakor értesültünk, hogy a könyvselejtező bizottság szóban forgó első listája most jelent meg. Cikkünk lényegén és tartalmán ez azonban mit sem változtat.