A 10-es főútvonal mentén fekvő Dorog határába 1944. december 25-én értek a szovjet csapatok. A német–magyar védők és az előrenyomuló szovjet erők között lezajlott egy kisebb összetűzés, mielőtt a szovjetek estére bevették a települést. A lakosság nagy része a dorogi bányaaltáróban (altárna) keresett menedéket, de a harcok így is kb. háromszáz halálos áldozatot követeltek a helységben. A háború után több száz német személyt telepítettek ki Dorogról.

„Tisztelettel beszámolok az elmúlt három háborús hónapunkról, amikor állandó életveszélyben forogtunk, híveim közül sokan a háború áldozataivá váltak, és csak Isten irgalmának köszönhetjük azt, hogy életben maradtunk. Híveim is, magam is sokat szenvedtünk a hosszú három hónap alatt, templomunk és plébánialakásom pedig súlyosan megrongálódott az állandó belövések miatt.

A templom kb. 12 nagy találatot kapott és sok kisebb lövést. [...] A templom boltozata a szentély fölött kisebb helyen átszakadt. A templom tornya és falai sok lövést kaptak, és sokfelé megrongálódtak. [...] Az orosz katonák megfigyelőőrsöt rendeltek a templomtoronyba, és ezek bementek a kórusra is, sőt a kórus melletti kis szobában lakószobát rendeztek be, ahová kályhát is vittek, és annak a füstjét beirányították a templomba, amiért a kórus feletti festmény bekormozódott. [...] A vége felé merészségük annyira ment, hogy a kórusról már kézigránátot is hajigáltak a templomba, és a templom egyes díszeire, mint a villany üvegburáira és oltárdíszekre célba lőttek. Ismételt kérésemre azután [a] parancsnokuk ettől visszatartotta őket. Az orgona szekrényét is több helyen feltörték, sípokat szedtek ki, és azokat tönkretéve ledobálták.

A templomnál most a legsürgősebb teendő volna a tető helyrehozatala, hogy a boltozat be ne ázzék, és az ablakoknak legalább egy oldalon deszkával való betakarása a huzat miatt. [...]

A plébánialak kb. 10 nagy találatot kapott és igen sok kisebb lövést. A tetőt sok akna érte [...] nagyobb javítás volna szükséges.

A sok beszállásolás és az orosz katonák gyakori fosztogatása miatt a plébániahivatal minden java állandóan igen nagy veszélyben forgott, de hála Istennek, a legszükségesebb dolgokat, mint [az] anyakönyveket és [az] újabb levéltárt és könyvtárt eddig sikerült megmenteni a pusztulástól.

Egyénileg alaposan kiraboltak az orosz katonák. Elvitték ruhám nagyobb részét, élelmiszert, misebort, hízott sertésemet, [a] süldőt, az összes baromfit, [a] pénzemet a templom pénzével együtt. Mivel jó ideig tiszteletet mutattak a reverenda iránt, és a házkutatásoknál a zsebeimet nem vizsgálták, viszont a lakásomban az összes ajtót és szekrényajtót feltörték, magamnál tartottam a hivatalos pénzeket is, mert a menekülés vagy kilakoltatás lehetőségével is kellett számolni. Azután akadt egy oly elvetemült csoport, amely fegyverkutatás címén átvizsgálta nem csupán a lakásomat, hanem zsebeimet is, és ezek elvették [a] készpénzemet a templom pénzével együtt, úgy ötezer pengőt. A plébánia és a templom javainak megőrzésében nagy segítségemre volt Szalay Endre minorita szerzetes, aki Aradról menekült ide, és december 18-tól nálam töltötte el e nehéz időt.”

Thaller István plébános