A ma már Esztergom részét képező település plébánosának kárjelentéséből a bevonuló szovjet csapatok kegyetlen és értelmetlen pusztítása rajzolódik ki. Mindent tönkretettek, ami a kezük ügyébe akadt. Nem kímélték sem a templomot, sem az iskolát. A település lakóinak a háború után sem volt nyugtuk: lakosságcsere-egyezmény értelmében 1947–1948 folyamán az ekkor még szlovák többségű községből 183 lakost telepítettek Csehszlovákiába.

„Pilisszentlélek temploma 1944. dec[ember] 28-tól, amikor a vörös csapatok a községet megszállták, egészen március 25-én történt kivonulásukig [bezárólag] elvesztette 2 db alba [fehér színű miseing – a szerk.] és 2 oltárterítő kivételével az összes egyházi fehérneműjét. […] A templom összes szőnyegét elvitték. A főoltár oltárszekrényét puskatussal betörték, az Oltáriszentséget kiszórták. […] A szekrényfiókokat eltüzelték, valamint a templom több padjá[ból] ott a helyszínen rak[tak] tüzet, […] és a gyóntatószékbe piszkítottak. […] Több feszületet összetörtek, és a templomi szobrokra lövöldöztek. […] A ministránsruhákat szintén elvitték, valószínű[leg] feltűnő színük nyerte el tetszésüket. A Missaleból [misekönyv – a szerk.] 130 oldalt kitépve azt használhatatlanná tették. […]

A pilisszentkereszti iskola teljes berendezését, mégpedig a padokat, a tanításhoz szükséges segéd- és szemléltető eszközöket, [az] ifjúsági és tanítói könyvtárat, a nagyszámú segélytankönyvtárat teljesen elpusztították. Hiába kérte az ember a vandál lelkű szovjet katonákat, […] kegyetlenül elintézték az iskolát, úgyhogy ma csak a puszta falai állnak. […]

Végül még a templom pedálos harmóniumát [orgonához hasonló billentyűs hangszer – a szerk.] a kórusról ledobták, a regiszter vezetékeit elvágták, és így tették hasznavehetetlenné. Az iskola kettő db harmóniumát tették tönkre. Az iskola kályháit teljesen hasznavehetetlenné tették.”

Lapicz János ny[ugalmazott] táb[ori] alesp[eres] plébános