Az Új Szó cikke az 1945-ös földosztás szükségességét és lefolyását mutatta be. Rábi György nem írt azonban arról, hogy a „reakció melegágyául” szolgáló nagybirtokrendszer földjeinek felosztása voltaképpen nem egy új honfoglalásnak beillő földreform, hanem a későbbi kényszerkollektivizálás alapja volt.

Öt hónap[pal ez]előtt, a felszabadult Magyarország első március 15-i ünnepének napján jelent meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről, a földosztásról. Ez a rendelet, melyet Nagy Imre földművelésügyi miniszter terjesztett a kormány elé, sorsdöntő lépés a magyar demokrácia történelmi programját megvalósító úton.

Az ősi juss

A március 15-i rendelet célja, hogy „a nagybirtokrendszer megszüntetésével valóra váltsa a magyar földműves nép évszázados álmát, és birtokába adja ősi jussát, a földet.”

„A feudális nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakulását és jövő[beli] fejlődését, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt” – mondja a rendelet első szakasza.

A földosztás megvalósítása ellen felvonultak a reakció lappangó erői. Hol nyíltan, hol suttogva, a hazafias aggályoskodás vagy a szakszerűség álcái mögött hirdették, hogy „a földosztáshoz előbb tagosítani kell… országos tervet kell csinálni… szakembereket kell nevelni… évek kellenek hozzá”. A Magyar [Nemzeti] Függetlenségi Front politikai pártjai azonban nem vártak, hanem a demokratizálódó közigazgatás népi szerveinek, a nemzeti bizottságoknak hatékony közreműködésével mozgósították erőiket a feladat végrehajtására.

A demokratikus elvek nemcsak e rendelet célkitűzéseiben, hanem végrehajtásának eszközeiben is érvényesültek. Az igényjogosultakból alakult községi földigénylő bizottságokat széles hatáskörrel ruházta fel, s ezzel lehetővé tette, hogy a parasztság minden környéken maga gondoskodjék a rendelet szelleméhez hű felosztásról.

Öt hónap múlt el a rendelet megjelenése óta. A földosztás csatáját a fiatal magyar demokrácia megnyerte. A moszkvai Pravda a földművelésügyi minisztérium még nem végleges számadatai alapján megállapítja, hogy „a magyar reakciónak nem sikerült megakadályozni e hatalmas, történelmi jelentőségű intézkedés végrehajtását. A magyar falvakban és városokban az első szabad aratást ünneplik.”

Mielőtt ismertetnénk az elért eredményeket, nézzük meg, milyen volt a földbirtokmegoszlás az új honfoglalásnak beillő földosztás előtt.

A feudális Magyarország

A régi Magyarországon a föld nagy része a hűbéruraknak beillő nagybirtokosok egy kis csoportjának kezében volt. Az ország lakosságának többsége (56%) a földből él, s ezeknek 4/5-öd része, az egész népesség 45%-a szegényparaszt volt, nincstelen zsellér, cseléd, napszámos vagy 10 holdnál kisebb föld birtokosa vagy bérlője. Ennek a hatalmas rétegnek, melynek lélekszáma 3.666.019, összesen 3.218.285 hold földje volt. Ezzel szemben a nagybirtok a következő megoszlást mutatta:

Ötezer nagybirtokos kezén több föld volt, mint a közel négymilliós lélekszámú szegényparasztság és törpebirtokosok tulajdonában.

A földbirtokmegoszlásnak ez a feudális jellege – milliós nincstelen paraszttömeggel szemben néhány ezer nagybirtokos – volt a magyar reakció melegágya, a népi rétegek gazdasági és kulturális felemelkedésének gátja, minden haladás kerékkötője. A földreform végrehajtása, mint a földosztó rendelet kimondja, „nemzeti érdek és gazdasági szükségesség” volt.

Az új honfoglalás

Augusztus közepéig bezárólag a földigénylő bizottságokhoz összesen 720.000 igénylés érkezett be, a helybeli igénylőkkel együtt. Lélekszámban ez több mint hárommilliónak felel meg. Tehát csaknem minden szegényparaszt család jelentkezett jussáért. Közülük eddig 600.000 személy, az igénylők több mint 80%-a kapott földet.

A felosztott mezőgazdasági ingatlan összterülete eddig 3.800.000 katasztrális holdat tesz ki, éppen annyit, amennyi a régi Magyarországon a legnagyobb birtokosok tulajdonában volt. Tehát egy-egy személy átlag hat és fél katasztrális hold földet kapott.

Az új tulajdonosok közt vannak törpebirtokosok, akiknek néhány holdas tulajdonát egészítették ki, és vannak olyanok, akiknek eddig semmijük sem volt, és most került birtokukba a föld, amit eddig is ők műveltek.

Öt hónappal a földosztó rendelet megjelenése után megváltozott a magyar társadalom szerkezete: eltűnt a nagybirtok, és eltűnt a nincstelen paraszt. Az ország földtulajdona a földműves parasztság kezében van.

Ezeket az eredményeket a fiatal magyar demokrácia nem harc nélkül érte el. A reakció suttogó propagandájával, hamis hírveréssel és „jogi” manőverekkel megkísérelte elgáncsolni a földosztást.

A számadatok azonban azt mutatják, hogy mesterkedéseik kudarccal végződtek. A magyar föld népe, miután a Vörös Hadsereg felszabadította Magyarországot, kivívta az új honfoglalást.