Mindnyájan együtt vagyunk a kis krumplis pincében. Ott kuporgunk a ládák tetején, és beszélgetünk. Gyurka fölkel közülünk, és elmegy vízért. A Mátyás-templom melletti ciszternához megy, hiszen ilyenkor már nem lehet máshol vizet találni… Először visszajön, „ehhez is idegek kellenek – mondja Katinak –, most is egy fej nélküli hulla fekszik ott”. Mégis újra elmennek ketten. Házmesternénk, Majorné tizenkét éves kisfiát küldi utánuk. „Szaladj csak, Árpikám, ha Gyurka nagyságos úr kimegy, akkor mehetsz nyugodtan!” Hárman mentek el, és egy sem jött vissza közülük. Fél óra múlva szegény kis Árpit holtan hozzák haza, Hásznét ugyancsak holtan, Gyurkát halálos sebekkel viszik a Sziklakórházba.