A víz! Még akik Pesten élték át az ostromot, azoknak sincsen sejtelmük arról, mi igazán az ostrom, mert volt vizük. Nekünk már az első napoktól kezdve [a] legsúlyosabb problémánk a víz[hiány]. A vízvezetékek működésének megszűnése után 2 vízgyűjtő ciszterna és 5-6 barlangpincében működő kút szolgáltatja a vár összlakosságának egész szükségletét. A két ciszterna közül az egyik körülbelül 600 m2 nagyságú betonmedence a Mátyás-templom mellett, a volt barakkiskola helyén, a másik a Helyőrségi templom mellett készült még a múlt év folyamán légó célokra. Mindez azonban elenyészően csekély mennyiség volt, hat hétre és körülbelül 10–12 ezer ember számára, akik az ostrom alatt a várban tartózkodtak. Még ha csak egy fél liter vizet számítunk is ivásra, főzésre, mosdásra, mosásra, mosogatásra, ami pedig soha nem elég, még a legszigorúbb korlátozás mellett sem – akkor is micsoda mennyiség kell egy napra! Tartalékolni is kell azonban állandóan, hiszen jöhetnek napok, amikor egy csöppet sem tudunk pótolni. Már a kora reggeli órákban megindulnak a karavánok minden házból. Többnyire csak nők vesznek részt benne, mivel a férfiak alig mernek az utcára kimenni: lépten-nyomon elfogják őket, viszik munkára, vagy kezükbe nyomnak egy puskát, és bevetik őket a tűzvonalban.