1. Csütörtök
Az ország összes katolikus templomában felolvasott Mindszenty-körlevél rámutatott a képviselőválasztás tényének fontosságára. Méltatta a demokrácia magasrendűségét, röviden utalt a korabeli hazai közélet négy olyan konkrét esetére, amelyek a keresztény erkölcs szempontjából elfogadhatatlanok voltak, végül a választáson való részvétel jelentőségét hangsúlyozta a haza és az egyház jövője szempontjából. A szövegben egyetlen párt vagy egyetlen politikus neve sem szerepelt. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai a következő napokban tiltakoztak a körlevél tartalma és annak kötelező felolvasása ellen.
Petru Groza román miniszterelnök fogadta a magyar bizottságot, amely azért érkezett Bukarestbe, hogy az Erdélyből elmenekült vagy deportált magyarok visszaköltözésének ügyéről tárgyaljon. A megbeszélésen Groza kijelentette: „Elég volt nekünk, amikor a két nagyhatalom döntött rólunk a bécsi döntés alkalmával. Nem kell nekünk most a három nagyhatalom döntése sem... Próbáljuk a magyar, román, jugoszláv és bolgár érdekeket összeegyeztetni, mert most olyan alkalom van szabadon és széles alapokon az említett országokkal a szoros együttműködést megteremteni, amelyhez hasonló alkalom többé alig lesz.”
2. Péntek
Georgij Puskin, a Szovjetunió magyarországi követe átadta megbízólevelét a Nemzeti Főtanácsnak.
3. Szombat
Mindszenty József hercegprímás körlevelet intézett az egyházmegyei hatóságokhoz, amelyben elsősorban azt kérte, készítsenek kimutatást arról, mit tett a katolikus egyház a zsidóüldözés ellen.
4. Vasárnap
Nemzetgyűlési választásokat tartottak az egész ország területén, a 490 képviselői helyre listás szavazással lehetett bekerülni. 92,4%-os részvétel mellett 4,73 millió érvényes szavazat született, az eredmények a következők: a Független Kisgazdapárt (FKGP) 57,03%-ot (245 képviselői hely), a Szociáldemokrata Párt 17,41%-ot, (69), a Magyar Kommunista Párt (MKP) 16,96%-ot (70), a Nemzeti Parasztpárt (NPP) 6,87%-ot (23), a Polgári Demokrata Párt 1,62%-ot (2), míg a Magyar Radikális Párt 0,12%-ot ért el, így nem lett képviselője. Tizenkét közéleti személyiséget pótlólag hívtak be a nemzetgyűlésbe.
6. Kedd
A Szakszervezeti Tanács a bankok és a nagyipar államosítását, továbbá a nagytőke megadóztatását, a közellátás biztosítását és a bérek 100%-os emelését követelte.
9. Péntek
Kliment Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnöke jelentette Moszkvának, hogy a magyar koalíciós pártok a földművelésügy kivételével megegyeztek a miniszteri tárcák elosztásában, belügyminiszternek a kisgazdapárti Kovács Bélát jelölték.
Az Egyesült Államok jegyzéket nyújtott át a magyar kormánynak, ebben kijelentette, hogy érvényben lévőnek tekinti a „legnagyobb kedvezmény elvének" alkalmazását garantáló, 1925-ben aláírt magyar–amerikai szerződést, amelyet előbbre valónak tekint a szovjet–magyar kereskedelmi szerződésnél.
11. Vasárnap
Az FKGP részéről Nagy Ferenc és Tildy Zoltán, az MKP képviseletében Rákosi Mátyás tárgyalt a belügyminisztériumról és annak leendő vezetőjéről. A felek végül olyan megállapodásra jutottak, amely szerint a kisgazdák a belügy helyett megelégednek a pénzügyi tárcával, a kommunisták pedig beleegyeznek abba, hogy ne Rajk László, hanem Nagy Imre legyen a belügyminiszter.
A magyar kormány a szlovákiai magyarság helyzetének javítása, mindenekelőtt a csehországi deportálások leállítása reményében elhatározta, hogy tárgyalásokba bocsátkozik a prágai kormánnyal a lakosságcseréről.
A jugoszláviai alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon a Tito vezette Népfront a nemzetgyűlés egyik kamarájában 80,68%-ot, a másikban 90,84%-ot kapott. A választás után a kommunista vezető kijelentette, Jugoszlávia politikája változatlan marad, folytatják a széles alapokon nyugvó, demokratikus rendszer kiépítését.
12. Hétfő
Puskin szovjet követ Nagy Ferenccel tárgyalt a kormányalakításról.
13. Kedd
A Budapesti Népbíróság halálra ítélte Bárdossy László volt miniszterelnököt.
Kliment Vorosilov marsall Tildy Zoltánnal tárgyalt a kormányalakításról.
14. Szerda
A Budapesti Népbíróság megkezdte Imrédy Béla volt miniszterelnök ügyének tárgyalását.
Mindszenty József hercegprímás körlevélben ismételten tiltakozott a szlovákiai magyarság üldözése miatt.
15. Csütörtök
Lemondott a dálnoki Miklós Béla miniszterelnök vezette kabinet, és Tildy Zoltán kapott kormányalakítási megbízatást. Dobi István (FKGP), Rákosi Mátyás (MKP) és Szakasits Árpád (SZDP) államminiszteri pozícióba került. A kormány belügyminisztere Nagy Imre (MKP), földművelésügyi minisztere Kovács Béla (FKGP), honvédelmi minisztere Tombor Jenő (FKGP) lett. Ries Istvánt (SZDP) igazságügy-miniszterré, Bán Antalt (SZDP) iparügyi miniszterré, Rónai Sándort (SZDP) kereskedelmi és szövetkezetügyi miniszterré nevezték ki. A közellátásügyi tárcát Bárányos Károly (pártonkívüli), a közlekedésügyit Gerő Ernő (MKP), a külügyit Gyöngyösi János (FKGP), a népjólétit Molnár Erik (MKP), a pénzügyit Gordon Ferenc (FKGP), a tájékoztatásügyit Balla Antal (FKGP), az újjáépítésit Antall József (FKGP), a vallás- és közoktatásügyi tárcát pedig Keresztury Dezső (NPP) kapta.
18. Vasárnap
Mindszenty József hercegprímás rádiószózatot intézett az amerikai magyarokhoz az ország ínségének enyhítése érdekében.
20. Kedd
A magyar kormány az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió budapesti képviselőihez újabb jegyzéket intézett, amelyben ismételten nemzetközi vizsgálóbizottság kiküldését, valamint Szlovákia magyarlakta területeinek nemzetközi ellenőrzés alá helyezését kérte. A jegyzékhez csatolt, A magyarság helyzete a második Csehszlovákiában című memorandum tételesen felsorolta a magyar kisebbséget sújtó rendeleteket és intézkedéseket, továbbá külön fejezetben foglalkozott a magyar anyanyelvű zsidóság helyzetével is.
Nürnbergben a Nemzetközi Katonai Törvényszék megkezdte a német háborús bűnösök perének tárgyalását.
A SZEB elrendelte a magyarországi német nemzetiségű lakosság Németországba telepítését. A németek kitelepítéséről szóló 12330/1945. M. E. számú kormányrendeletet december 29-én tették közzé.
21. Szerda
A magyar kormány szóbeli jegyzékében arra hívta fel a SZEB figyelmét, hogy a szlovák hatóságok a magyar lakosság országon belüli széttelepítésével kész tényeket akarnak teremteni. Egyben felkérte a nagyhatalmakat, szólítsák fel Csehszlovákiát a deportálások leállítására és az állam magyarlakta területeit helyezzék nemzetközi ellenőrzés alá.
A fővárosi hídroncsok eltakarítása után újra megindult a dunai gőzhajózás.
22. Csütörtök
Az MKP Központi Vezetőségének ülésén Rákosi Mátyás, a választási vereség okait elemezve legfontosabb feladatként az erőviszonyoknak a kisgazda „jobbszárny” leválasztása útján megvalósítandó korrekcióját jelölte meg.
23. Péntek
A Budapesti Népbíróság kötél általi halálra ítélte Imrédy Béla volt miniszterelnököt.
24. Szombat
Megalakult a Gazdasági Főtanács, az újjáépítés és a nemzetgazdaság irányító szerve, amelynek elnöke Tildy Zoltán (FKGP) miniszterelnök, titkára Vas Zoltán (MKP) lett, további tagja volt még Gerő Ernő (MKP) és Bán Antal (SZDP).
25. Vasárnap
A magyar zsidóság képviselői nagygyűlést tartottak a budapesti Royal Színház épületében. Állást foglaltak arról, hogy a zsidó népnek történelmi joga van Palesztinához, ezért követelték a területre történő szabad bevándorlást.
28. Szerda
Tildy Zoltán miniszterelnök levélben értesítette Dalibor M. Krnót, a csehszlovák kormány budapesti megbízottját, hogy a magyar kormány kész a lakosságcseréről tárgyalni, de ennek előfeltétele, hogy a csehszlovák hatóságok vessenek véget a magyar kisebbség üldözésének, és függesszék fel a magyarellenes rendeletek végrehajtását.
29. Csütörtök
Megkezdte munkáját az új nemzetgyűlés. Házelnökké Nagy Ferencet (FKGP) választották.
30. Péntek
Tildy Zoltán magyar miniszterelnök a programbeszédében a Szovjetunióval és a környező országokkal való baráti viszonyról, a központi kormányzat erősítéséről, a gazdaság helyreállításáról, a földreform befejezéséről és az infláció megállításáról ejtett szót. A magyar–csehszlovák jószomszédi viszony megteremtésének legfőbb akadályát a csehszlovákiai magyar kisebbség ellen hozott intézkedésekben látta.
Kliment Vorosilov marsall Tildy Zoltánt is félretájékoztatta a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács határozatáról, azt állítva, hogy félmillió német nemzetiségű lakos telepítendő át Magyarországról Németország amerikai megszállási övezetébe. A dokumentum valójában arról szólt, hogy legfeljebb félmillió német nemzetiségű lakost tudnak befogadni Magyarországról.