1. Kedd
Felállították az első szovjet emlékműveket. A szovjetek szimbolikus térfoglalásának első elemeként Budapesten, a Gellért téren obeliszket, a Vigadó téren a repülősök hősiességének emléket állító szobrot és a Szabadság téren (az ereklyés országzászló helyén) a mai napig látható emlékművet avatták fel.
Az amerikai csapatok kiszabadították, majd saját őrizetükbe helyezték Horthy Miklóst.
Kibővítették a népbíróságokat, a hatályba lépő kormányrendelet szerint a szakszervezetek is delegáltak egy tagot a népbírósági tanácsokba.
Újraindult a Magyar Rádió adása, és ismét lehetett kapni Magyar Nemzetet. Szintén május 1-jén a budapesti Nagykörúton újra járt a 6-os villamos, valamint a háború vége óta először mértek sört a fővárosban.
2. Szerda
Elesett Berlin, miután Helmuth Weidling tábornok megadta magát, és aláírta a kapitulációról szóló parancsot.
Megjelent az igazolóbizottságok hatáskörének kibővítéséről szóló kormányrendelet. A háború alatt szolgálatot teljesítő hivatalnokok, értelmiségiek, hatósági engedéllyel dolgozók, katonatisztek politikai múltját értékelő bizottságok valójában a hatalomátvétel eszközeiként szolgáltak. Az eljárás során tanúknak kellett igazolnia a vizsgálat alá vont személyek „demokratikus magatartását”. Az eljárás következtében sokan veszítették el állásukat, a Magyar Kommunista Párt (MKP) mégis elégedetlen volt az eredménnyel, ezért került sor 1946-ban az úgynevezett B-listázásra.
3. Csütörtök
Megkezdték a pozsonyi magyar és német lakosság internálását a tölténygyári gyűjtőtáborba, valamint Pozsonyligetfaluba. Mindössze 15-20 kilogrammos csomagokat vihettek magukkal, ingatlan és ingó vagyonukat elkobozták és szlovák lakosoknak adták. A magyarok letartóztatása és internálása ekkor már üzemszerűen zajlott Szlovákia más településein is.
4. Péntek
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány elfogadta a Népgondozó Hivatal felállításáról szóló rendelettervezetet. A hivatal a Belügyminisztérium elképzelésének megfelelően kormánybiztosságként állt fel, feladata a „hazatelepülő” magyarság letelepítése és a németek kitelepítésének előkészítése, majd részben végrehajtása lett. A rendelet május 10-én jelent meg, a hivatal vezetőjévé pedig id. Antall Józsefet nevezték ki.
5. Szombat
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány szóbeli jegyzékben fordult a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökéhez, Kliment Vorosilov marsallhoz amiatt, hogy a Vörös Hadsereg önkényesen magyarországi üzemeket és gyárakat szerelt le, nyersanyagokat és késztermékeket szállított el. Az elhurcolt javakat sem a jóvátételbe nem számították be, sem ellentételezésük nem történt meg. A jegyzéket a szovjetek válaszra sem méltatták.
Edvard Beneš ideiglenes csehszlovák elnök bejelentette, hogy a magyar és német nemzetiségű lakosok többségének el kell hagynia Csehszlovákiát. A magyarlakta területekről azonnal kiutasítottak mindenkit, aki 1938. november 2. után telepedett le a Magyarországhoz csatolt területeken.
Amerikai katonák foglyul ejtették Szálasi Ferencet és kíséretének tagjait.
6. Vasárnap
Baloldali fiatalok ledöntötték Werbőczy István nádornak, a Tripartitum szerzőjének 1908-ban a budapesti Kígyó téren (ma: Ferenciek tere) felállított szobrát.
Megalakult a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete, amely a későbbiekben az érdekvédelmen kívül komoly szerepet játszott a színészek igazolásában is.
7. Hétfő
Az ausztriai Spital am Pyhrn mellett az amerikai hadsereg kezére került az Magyar Nemzeti Bank aranykészletét és más magyar állami értékeket menekítő „aranyvonat”.
Alfred Jodl vezérezredes és Hans-Georg von Friedeburg tengernagy Reimsben aláírta a Nagynémet Birodalom feltétel nélküli kapitulációjáról szóló okmányt. Az éjjel 11 órakor életbe lépett egyezmény 48 órás határidőt szabott a fegyverletétel végrehajtására.
A Budapesti Nemzeti Bizottság megbízta az Országos Széchényi Könyvtár vezetőségét a „fasiszta, nyilas tulajdonban” lévő könyv-, levél- és irattárak hatósági zár alá vételével, a gyűjtemények beszállításával és letétbe helyezésével a nemzeti könyvtár intézményében.
A világháborút lezáró békeszerződéseket előkészítő Külügyminiszterek Tanácsa Magyarország és Románia között is a trianoni határt fogadta el.
8. Kedd
A Keresztény Demokrata Néppárt nevet változtatott. A párt új neve Demokrata Néppárt (DNP), főtitkára pedig Barankovics István lett, aki a politikai tömörülést republikánus-keresztényszociális mozgalommá akarta alakítani.
A német véderő-főparancsnokság képviselői Berlinben aláírták a katonai kapitulációt, amely szerint május 8-án 23 óra 01 perckor az összes német ellenőrzés alatt álló fegyveres erő beszüntet minden aktív katonai műveletet, a fegyvereket és egyéb felszereléseket pedig átadják a szövetségesek kijelölt képviselőinek.
9. Szerda
Sztálin követelésére a szovjet haderő főhadiszállásán, a Berlin melletti Karlshorstban 0 óra 16 perckor, 0 órai hatállyal, mások mellett Wilhelm Keitel tábornagy, a német véderő-főparancsnokság főnöke a négy nagyhatalom képviselői előtt ismét aláírta a Nagynémet Birodalom haderejének feltétel nélküli kapitulációját rögzítő okmányt.
Edvard Beneš pozsonyi rádióbeszédében bejelentette, hogy a korábbi kisebbségi jogok köre jelentősen szűkül, a németek és a magyarok túlnyomó részének távoznia kell Csehszlovákiából.
10. Csütörtök
Hivatalosan is megkezdte működését a Magyar Államrendőrség. A budapesti Politikai Rendészeti Osztály az Andrássy út 60-ban maradt, a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya Tömpe András vezetésével a Bajza utca 52. szám alatti épületbe költözött.
Az ipar újjáépítésének irányítására a kormány kinevezte az első miniszteri biztosokat.
A szovjetek megszüntették a kiskunfélegyházai Constantinum Római Katolikus Leánynevelő Intézetből, majd a Kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző Intézetből kialakított hadifogolytábort.
11. Péntek
Gerő Ernő lett a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, helyette Révai Józsefet nevezték ki az államfői jogokat gyakorló Nemzeti Főtanács harmadik tagjának. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége Titkárságában Gerő helyét Farkas Mihály foglalta el.
13. Vasárnap
Budapesten bekapcsolták a közvilágítást.
14. Hétfő
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány újabb jegyzéket intézett a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz a Vörös Hadsereg jogtalan foglalásai és rekvirálásai miatt, ismét sikertelenül. A kormány képviselői átadták a háborús bűnösök 1. és 2. számú listáját a brit politikai missziónak.
15. Kedd
Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök kezdeményezésére pártközi értekezletet tartottak a rendőrségi túlkapások és visszaélések ügyében. Tildy Zoltán kisgazda és Kovács Imre parasztpárti politikusok kifogásolták, hogy a rendőrség egyértelműen kommunista befolyás alatt áll, és a kommunista párt érdekei szerint működik. Kovács tiltakozott a rendőrség brutalitása ellen, és javasolta, hogy minden beérkező panaszt bizottság vizsgáljon ki.
16. Szerda
Megtartotta első ülését a Budapest főváros törvényhatósági bizottsága. A testület elnöke Szakasits Árpád (SZDP), alelnöke Cseh-Szombathy László (FKGP) és Rajk László (MKP) lett. Budapest polgármesterévé Vas Zoltánt (MKP), alpolgármesterré Kővágó Józsefet (FKGP), Morvay Endrét (SZDP) és Bechtler Pétert (SZDP) választották.
Gyöngyösi János külügyminiszter szóbeli jegyzékben kérte a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot (SZEB), „...hogy a [hadifogoly]táborokban a táplálkozás, mely miatt a foglyok nagy része igen erősen szenved, a lehetőség szerint feljavíttassék”. Tájékoztatta továbbá a SZEB elnökét, hogy a kormány mintegy 300 ezer német nemzetiségű lakos kitelepítését tervezi az országból azok Volksbund-tagsága miatt.
17. Csütörtök
Olaszország hadat üzent Japánnak.
18. Péntek
Interpellációs lehetőség híján – az Ideiglenes Nemzetgyűlés nem ülésezett – Futó Dezső kisgazda képviselő memorandumot intézett a miniszterelnökhöz a gyömrői gyilkosságok ügyében.
A Szlovák Nemzeti Tanács rendeletileg kitiltotta a magyar nyelvű sajtótermékeket Szlovákiából, továbbá kimondta a magyar nemzetiségű állami tisztviselők, tanárok és tanítók azonnali hatállyal való elbocsátását.
Meghozták az első (nem jogerős) ítéletet a majd 1946-ban elfogadott hóhértörvény szellemében. Kádár Mihályt és társait fegyveres összeesküvéssel és izgatással, Bilkey-Papp Zoltánt és Homolay Zoltánt háborús bűnök elkövetésével is vádolták. Kádárt 15 évre, Bilkey-Pappot és Homolayt halálra ítélték.
20. Vasárnap
Megkezdődött a Magyar Kommunista Párt kétnapos országos értekezlete, a „pünkösdi konferencia”, amelyen másnap megválasztották a párt vezetőit. Gerő Ernő híressé vált beszédében a romokban heverő magyarországi vasút jövője kapcsán többek között azt mondta: „írott malaszt marad, ha a párt arccal nem fordul a vasút felé. […] A pártszervezetek feladata, hogy a munkaverseny, amit a pécsi elvtársak elkezdtek és ami felmerült Budapesten is, általánossá váljék. Munkaverseny tízezer vagonért és ötszáz mozdonyért.”
Feloldották a rádiókészülékek zárlatát.
A Szlovák Kommunista Párt pozsonyi, nyitrai és trencséni területi konferenciái határozatban sürgették, hogy a kassai kormányprogramnak megfelelően a szlovák földművesek mihamarabb áttelepedhessenek az északi országrészekből a kitelepítendő magyarok után üresen maradó földekre.
21. Hétfő
A Magyar Kommunista Párt országos értekezletén a párt irányítására 25 tagú Központi Vezetőséget (KV), 11 fős Politikai Bizottságot (PB) és 5 fős Titkárságot választottak. A PB tagjai Farkas Mihály, Gerő Ernő, Horváth Márton, Kádár János, Kiss Károly, Kovács István, Kossa István, Nagy Imre, Rajk László, Rákosi Mátyás és Révai József, a Titkárság tagjai Rákosi Mátyás, Rajk László, Farkas Mihály, Kádár János és Révai József, a főtitkár Rákosi Mátyás lett.
22. Kedd
Életfogytig tartó börtönre ítélték Szombathelyi Ferenc volt vezérkari főnököt. Honvéd vezérkari főnöksége alatt zajlott le 1942 januárjában az újvidéki vérengzés, ami vádként szolgált ellene. Ismeretlen körülmények között kiadták Jugoszláviának, ahol a következő év novemberében kivégezték.
23. Szerda
Egy ezen a napon kelt kimutatás szerint a magyarországi rendőrkapitányságok politikai rendészeti osztályainak 36 vezetője közül 34 kommunista. A megyei rendőrkapitányok közül 16 a Magyar Kommunista Párt, 6 a Szociáldemokrata Párt, 3 a Nemzeti Parasztpárt tagja.
A csehszlovák kormány a németek és a magyarok kitelepítésnek kidolgozására háromtagú bizottságot állított fel, amelynek tagjai a belügy-, a külügy- és a nemzetvédelmi miniszter.
24. Csütörtök
Mindszenty József veszprémi püspök közölte a háború utáni első püspökkari konferenciával, hogy kemény hangvételű memorandumot készített az egyházat ért sérelmekről. A püspökök közös pásztorlevelet fogadtak el az erkölcsi romok eltakarításáról, a földreformról, a hadifoglyokról, az evangéliumi demokráciáról, a papság és a hívek hősi helytállásáról. A levél szövegének összeállításával Hamvas Endre csanádi és Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt bízták meg.
25. Péntek
A kormány nem javasolta Mindszenty Józsefet esztergomi érseknek; helyette Bánáss László debreceni plébánost, Márton Áron gyulafehérvári püspököt és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapátot nevezte meg jelöltként, élve informális javaslattételi jogával.
A Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) ülésén Gustáv Husák belügyi megbízott ismertette a magyarok kitelepítésének tervét: az első szakaszban azokat utasították volna ki az országból, akik 1938. november 2-a után telepedtek le az akkor Magyarországhoz csatolt területeken, majd azokat, akik vétettek a köztársaság ellen, nyilas vagy más szervezetek tagjai voltak, valamint azokat, akiket büntetőjogilag felelősségre vonnak és elítélnek. Ezután került volna sor a Szlovákiában maradó magyarok és a magyarországi szlovákok kicserélésére. Az SZNT sorra hozta a kisebbségeket ellehetetlenítő rendeleteket. Megtiltotta a németek és a magyarok felvételét az ügyvédek és ügyvédjelöltek névjegyzékébe (43/1945.), azonnali hatállyal megszüntették a német és magyar nemzetiségű állami és közalkalmazottak munkaviszonyát, a munkaviszonyból származó bárminemű jogigény nélkül (44/1945.), valamint feloszlatottnak nyilvánított minden német és magyar egyesületet és társaságot (51/1945.).
26. Szombat
A kormány szóbeli jegyzékben kérte a Szövetséges Ellenőrző Bizottságon keresztül Moszkvát, hogy járuljon hozzá 200-250 ezer „fasiszta” német kitelepítéséhez Németország szovjet megszállási zónájába.
Megkezdődött a magyarok szervezett kitoloncolása Csehszlovákiából. Az érintetteket kisebb-nagyobb csoportokban, többnyire ingóságaiktól is megfosztva tették át a határon. A kitelepítettek pontos száma máig ismeretlen: csehszlovák adatok szerint június végéig 31 780 magyart kényszerítettek arra, hogy elhagyja az ország területét, azonban a kitelepítés elől sokan egyénileg szöktek Magyarországra.
27. Vasárnap
A református és az evangélikus egyházak vezetői közös memorandumban fordultak a miniszterelnökhöz, amelyben kifejtették, hogy az újonnan létrejött magyar állam és az egyházak közös érdeke a demokratikus államrend felépítése és fenntartása, ezért mielőbb tisztázni kell a két fél egymáshoz való viszonyát.
A szovjetek felszámolták az 1944. december–1945. januárban létesített salgótarjáni hadifogolytábort.
Tarpán eltemették az 1944. december 24-én, Sopronkőhidán felakasztott Bajcsy-Zsilinszky Endrét, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökét.
28. Hétfő
A kormány ismételten eredménytelenül tiltakozott a szovjet hadsereg jogtalan foglalásai miatt.
30. Szerda
Azonnali hatállyal elbocsátották állásukból a magyar nemzetiségű állami tisztviselőket Csehszlovákiában. A magyar kormány jegyzékben tiltakozott a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál a diszkriminatív intézkedések miatt. Egyúttal újabb jegyzékben tiltakozott a Vörös Hadsereg jogtalan foglalásai miatt. Eközben a magyar kormány teljesítette a Vörös Hadsereg ellátására vonatkozó kötelezettségét.