1. Vasárnap
Vörös Hadsereg elfoglalta Sopront. Ekkor szabadult ki fogságából Mindszenty József veszprémi és Shvoy Lajos székesfehérvári püspök.
A szovjet hatóságok 1945. április 1-jétől a moszkvai Butirki börtönben tartották fogva Bethlen István volt magyar miniszterelnököt.
2. Hétfő
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Budapesten megválasztott képviselőkkel egészült ki. A 108 új képviselő a következőképpen oszlott meg: Magyar Kommunista Párt 36 (ebből 10 szakszervezeti), Szociáldemokrata Párt 38 (ebből 12 szakszervezeti), Független Kisgazdapárt 16, Nemzeti Parasztpárt 6, Polgári Demokrata Párt 6 fővel képviseltette magát, a pártonkívüliek szintén hatan voltak.
A Vörös Hadsereg elfoglalta Nagykanizsát, és birtokba vette a zalai olajmezőket.
Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás temetésén Angelo Rotta pápai nuncius mondott búcsúztatót, az Ideiglenes Nemzeti Kormányt Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszter képviselte.
Pálosszentkúton Vezér Ferenc pálos szerzetes politikamentes nagypénteki szentbeszédet mondott. A község kommunista párttitkára nemzetellenes cselekmény vádjával feljelentette.
4. Szerda
A szovjet hadvezetőség bejelentette Magyarország felszabadítását, azonban április 12-ig még Magyarbük, Szentimretelep, Pinkamindszent térségében a harcok tovább folytatódtak. Az áldozatok száma a korabeli Magyarország területén meghaladta az egymillió főt (közülük több mint 300 ezret tett ki a zsidónak minősítettek száma, továbbá mintegy 150-180 ezren katonaként estek el). Az ország mai területéről több mint 900 ezer magyar katona került hadifogságba, közülük több mint 600 ezer fő a Szovjetunióba (a további civil elhurcoltak száma mintegy 200 ezer fő lehetett). A szovjet fogságba kerültek közül több mint 200 ezren meghaltak rabságuk során. A békeszerződés előtt 1945–1946-ban Nyugatról közel 200 ezren, a Szovjetunióból 250-280 ezren tértek vissza. A Nyugaton fogságba esett hadifoglyok 1947-ig hazatértek. A Szovjetunióból 1947-ben 102 ezer fő, 1948-ban 84 310 fő, 1949-ben 5055 fő tért haza.
A szovjet csapatok elfoglalták Pozsonyt, és megkezdték Bécs ostromát.
Megtartotta első ülését az Országos Földbirtokrendező Tanács, amelynek tagjai Veres Péter, Nagy Ferenc, Kerék Mihály (FKGP), Donáth Ferenc (MKP) és Takács József (SZDP) voltak.
A Szövetséges Ellenőrző Bizottság parancsára az Ideiglenes Nemzeti Kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel. Angelo Rotta pápai nunciust kiutasították Magyarországról arra hivatkozva, hogy a Szálasi-puccs után is szolgálatot teljesített, és ezzel hallgatólagosan elismerte a nyilas rendszert.
Közzétették az új román állampolgársági törvényt: az első szakasz csak azok állampolgárságát ismerte el, akik 1940. augusztus 30-án állandó lakóhellyel és állampolgársággal rendelkeztek Románia területén. A második szakasz viszont nem ismerte el azok állampolgárságát, akik az előbbi kritériumnak megfeleltek, de 1940. augusztus 30. után idegen – értsd magyar – állampolgárságot kértek, vagy olyan állam hadseregében vállaltak önként katonai szolgálatot, amellyel Románia hadiállapotban volt.
5. Csütörtök
Grősz József kalocsai érsek a kormány tagjaihoz intézett beadványban tiltakozott a földreform egyházra sérelmes rendelkezései ellen. A kiutasított Angelo Rotta pápai nuncius rendkívüli felhatalmazást adott Grősznek addig, amíg a magyar katolikus egyház és a Szentszék kapcsolatai nem rendeződnek.
A szovjet katonai elhárítás letartóztatta Hátszegi-Hatz Ottó vezérkari ezredest, aki a szovjet városparancsnok összekötőtisztjeként a Katonapolitikai Osztályéhoz hasonló feladattal működő szervezetet irányította.
A magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál tiltakozott az Szlovák Nemzeti Tanács azon rendelete ellen, amely kimondta a szlovákiai magyarok mezőgazdasági vagyonának elkobzását. Klement Gottwald, Csehszlovákia Kommunista Pártjának elnöke, az új csehszlovák kormány miniszterelnök-helyettese a kassai nagygyűlésén mondott programbeszédében „háborús bűnösnek” nevezte a szlovákiai magyarságot. A kassai kormányprogram VIII. fejezete az „aktív antifasisztákon” kívül a magyar és német kisebbség egészét háborús bűnösnek nyilvánította, és előrevetítette az állampolgárságuktól való megfosztásukat, vagyonuk lefoglalását és úgynevezett nemzeti gondnokság alá helyezését, a XI. fejezete mezőgazdasági tulajdonuk elkobzását, a XV. fejezete pedig a német és magyar iskolák bezárását hirdette meg.
6. Péntek
A Felvidéken a Magyar Királyi Honvédség német alárendeltségben harcoló ungvári 24. hadosztálya beszüntette az ellenállást. A szovjetekkel kötött megállapodás alapján az állomány nem került hadifogságba, mert részvételükkel alakult meg az új magyar hadsereg 5. gyaloghadosztálya.
Angelo Rotta pápai nuncius szovjet katonai felügyelet alatt elhagyta az országot. Vele együtt távozniuk kellett a semleges országok budapesti képviseletei vezetőinek és munkatársainak is.
Pozsonyban a szovjetek letartóztatták Esterházy Jánost, a szlovákiai Magyar Párt elnökét.
7. Szombat
Az Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége a 26/1945. számú rendelettel megtiltotta a nemzeti bizottságok létrehozását a magyar és német többségű községekben és járásokban, helyettük a Belügyi Megbízotti Hivatal nevezett ki komisszárokat vagy közigazgatási bizottságokat.
Sztálin engedélyezte az Ideiglenes Nemzeti Kormány által felállított 1. és 6. gyaloghadosztály hadműveleti területre küldését.
Brassóban megkezdődött az 1944 őszén és telén a Székelyföldet dúló Maniu-gárdisták pere. A május elején megszülető ítélet szerint Gavril Olteanut távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre, társait néhány évre vagy hónapra ítélték. Az ítélet kihirdetése után letartóztattak négy szárazajtai székelyt, akik a vád szerint részt vettek román katonák megkínzásában és meggyilkolásában.
A szerb szkupstinában Jovan Veselinov Žarko ismertette a Vajdaság Népfelszabadító Főbizottságának április 6-i határozatát a Vajdaság Szerbiához való csatlakozásáról. Mint mondta: „A Vajdaságban nemzetiségek is élnek. […] Büntetjük és meg fogjuk büntetni a magyarság soraiból azokat, akik a Horthy-hóhérokkal együtt ölték a szerb népet és a Vajdaság más szláv lakosságát. A becsületes magyarok a mi tartományunkban élvezik mindazokat a jogokat, amelyek nekik, mint nemzetiségnek járnak. […] Azért nem félnek, mert tudják, hogy a nemzeti kérdés országunkban helyesen van megoldva, hogy az AVNOJ [Jugoszlávia Népfelszabadító Antifasiszta Tanácsa] határozatai szavatolják a nemzeti kisebbségek jogait, és hogy új államunkban, Tito Jugoszláviájában nem ismétlődik meg az, ami valamikor volt.”
8. Vasárnap
A Független Kisgazdapárt megtartotta első fővárosi nagygyűlését.
Gheorghe Vlădescu-Răcoasa román nemzetiségi miniszter bejelentette, hogy megkezdik a Târgu Jiu-i és a sloboziai internálótáborban ártatlanul fogva tartott magyarok kiengedését.
Debrecenből megindult a személyforgalom Biharpüspöki, Érmihályfalva, Füzesabony, Kaba, Nádudvar, Nagyléta–Létavértes, valamint Nyíregyháza felé.
10. Kedd
Kovács Imre a Szabad Szóban megjelent írásában a kollektív felelősség elve alapján követelte a magyarországi német nemzetiségű lakosok (vagyis a „svábok”) kitelepítését. A cikk megjelenése után sajtóhadjárat indult a magyarországi német lakosság ellen.
Megalakult a Magyar Írók Szövetsége, elnöke a szovjet emigrációból hazaért Gergely Sándor, főtitkára Barabás Tibor lett, mindketten kommunisták voltak. Az Elnöki Tanács tagjai Gellért Oszkár, Kárpáti Aurél, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Tamási Lajos és Zilahy Lajos voltak.
11. Szerda
A szovjet csapatok elfoglalták Rábafüzes-hegyközséget, majd Szentimretelepet, végül Magyarbüköt, az utolsó, még német kézben lévő magyarországi településeket.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány áttette székhelyét Debrecenből Budapestre.
A Budapesti Nemzeti Bizottság a földosztás végrehajtásával kapcsolatban a magyarországi német nemzetiségű lakosok kitelepítéséről tárgyalt. A Polgári Demokrata Pártot képviselő Supka Géza elutasította a kollektív felelősségre vonás elvét.
12. Csütörtök
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány után a Szövetséges Ellenőrző Bizottság is áttette székhelyét Debrecenből Budapestre.
A szovjet csapatok birtokba vették a Vas megyei Pinkamindszent határában lévő Dénes-, majd Kapuy-majort. Magyarországon ekkor fejeződött be a háború.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megtartotta első ülését Budapesten. A Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztálya (Katpol) megkezdte berendezkedését Budapesten, első székhelyéül az Alkotmány utca 5. szám alatti épülete és ennek néhány szobája szolgált.
13. Péntek
Ülést tartott a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége. A Titkárságból kikerült Kovács István és Vas Zoltán, bekerült Kádár János, aki addig a budapesti rendőrfőkapitány helyettese volt. Ezzel egy időben Budapestre tette át székhelyét az addig Debrecenben dolgozó kommunista vezetőség.
A fegyverszüneti egyezmény alapján Ausztriába indult a Debrecenben felállított 6. hadosztály, hogy ellássa a front mögötti biztosítási feladatokat. Vörös János honvédelmi miniszter Soltész Elemért bízta meg a protestáns tábori püspökség vezetésével. Hász István utódaként Folba János lelkész vezérőrnagy lett a római katolikus tábori püspök.
Meghalt Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke. Utóda, Harry Truman nem folytatta elődje szovjetbarát külpolitikáját.
A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága úgy határozott, hogy megszünteti a magyarok és németek párttagságát, valamint a pártba való felvételét, egyúttal felkérte a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy dolgozza ki a magyar lakosság kitelepítésének tervét.
Pozsonyban Magyar Végrehajtó Bizottság néven illegális érdekképviseleti szervezet alakult a Magyar Párt egykori vezetőségi tagjaiból, valamint a megszűnt Magyar Hírlap és a Magyar Néplap baloldali publicistáiból. A szervezet még aznap tiltakozott a csehszlovák hatóságoknál a magyarellenes rendeletek ellen.
A szovjet csapatok elfoglalták Bécset.
14. Szombat
Budapest területén és a környező településeken ekkor már összesen 14 internálótábor működött.
16. Hétfő
Folytatódott a csehszlovákiai magyar lakosság kiutasítása, Kassáról mintegy 1700 családot toloncoltak át Magyarországra.
Nagyenyeden újra megnyílt az 1943-ban bezárt Bethlen-kollégium. A kolozsvári magyar egyetem újbóli megnyitásáról tárgyalások kezdődtek, amelyeken Aurel Potop román nemzetnevelési államtitkár is részt vett.
17. Kedd
A Nemzeti Főtanács Oltványi Imrét nevezte ki a Magyar Nemzeti Bank elnökévé.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa döntése nyomán több közterület is új nevet kapott: a Horthy István körút Vámház körút, a Vértanúk tere Ságvári tér lett; a három csendőrtisztről, Fery Oszkárról, Borhi Sándorról és Menkina Jánosról elnevezett utca Kiss János altábornagy, Tartsay Vilmos és Nagy Jenő utca lett; az Aréna utat Dózsa György útnak, a Berlini teret Marx térnek, a Gróf Tisza István utcát József Attila utcának nevezték át. További névváltoztatásokra is sor került: a Károly király út Somogyi Béla út, a Vilmos császár út Bajcsy-Zsilinszky út, a Rózsa utca Rózsa Ferenc utca, a Németh (korábban Tátra) utca Sallai Imre utca, a Hollán Ernő utca Fürst Sándor utca, a Návay Lajos utca Budai Nagy Antal utca, a Vig utca Bacsó Béla utca, a Darányi Kálmán utca Józsa Béla, a Margit körút pedig Mártírok útja lett.
18. Szerda
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az új választójogi törvény kidolgozására utasította a belügyminisztert.
A délvidéki Mozsor település teljes lakosságát a járeki gyűjtőtáborba hurcolták, ahonnan csak 1945. június 8-án szabadulhattak azok, akik túlélték az embertelen körülményeket.
18. Szerda
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az új választójogi törvény kidolgozására utasította a belügyminisztert.
A délvidéki Mozsor település teljes lakosságát a járeki gyűjtőtáborba hurcolták, ahonnan csak 1945. június 8-án szabadulhattak azok, akik túlélték az embertelen körülményeket.
19. Csütörtök
A betiltott szlovákiai Magyar Párt vezető tisztségviselői és pozsonyi magyar értelmiségiek memorandumban kérték a magyar kisebbség alkotmányba foglalt jogainak tiszteletben tartását a csehszlovák kormánytól és a Szlovák Nemzeti Tanácstól.
Sreten Vukosavljević településügyi miniszter a vajdasági magyarok egy részének kitelepítését javasolta Jugoszlávia Gazdasági Tanácsának. Az indítvány szerint 80 ezer magyart telepítenének ki Vajdaságból, illetve a bácstopolyai, zentai és óbecsei járásból. Vukosavljević arra is célzott, hogy országának át kellene engednie Bácska és Bánát északi részét Magyarországnak annak fejében, hogy az utóbbi befogad még 200 ezer magyart, mert „ezzel megszabadítanánk Vajdaságot jelentős számú magyartól, ugyanakkor viszont nem károsítanánk meg jelentősebben gazdasági szerkezetét”.
A magyar minisztertanács biztosította a budapesti Duna-hidak helyreállításának első üteméhez szükséges 174,2 millió pengő hitelt.
20. Péntek
A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének gazdasági programjavaslata a vasúti közlekedés, az építőipar és a mezőgazdasági gépgyártás beindítását, valamint az infláció megfékezését nevezte a legsürgősebb feladatoknak.
Gustáv Husák szlovák belügyi megbízott letartóztatta – a néhány napos szovjet fogságból nemrégen elengedett – Esterházy Jánost, a szlovákiai Magyar Párt vezetőjét.
22. Vasárnap
Megalakult a Magyar Vasutasok és Hajósok Országos Szabad Szakszervezete.
23. Hétfő
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány feloszlatta a csendőrséget, és az 1690/1945. számú rendeletében Magyar Államrendőrség néven egységes rendőrség felállítását rendelte el. A politikai rendészeti osztályok vezetőinek kinevezésére az 1700/1945. számú rendelet alapján az illetékes önkormányzatok törvényhatósági bizottsága, illetve képviselő-testülete tett felterjesztést. Az 1390/1945. számú rendelettel pedig március 15-ét nemzeti ünneppé, április 4-ét a felszabadulás ünnepévé, május 1-jét a munka ünnepévé nyilvánították.
Letartóztatták, majd internálták Lakos József rendőr őrnagyot, Szentes város rendőrkapitányát, mivel Lakos nem akart belépni a kommunista pártba. Az őrizet ideje alatt durván bántalmazták és kínozták.
24. Kedd
Budapesten megjelent a Népsport című napilap.
23–24. Hétfő-Kedd
A Jászberényben szervezett 1. magyar gyaloghadosztály elindult Ausztriába, hogy bekapcsolódjon a front mögötti biztosítási feladatokba.
25. Szerda
Megérkezett Budapestre az életben maradt deportált zsidókat szállító első vasúti szerelvény.
Németországban Farkas Ferenc vezérezredes vezetésével bizottság alakult a Nyugatra menekült vagy oda kényszerített magyarok képviseletére.
A Nemzeti Színház bemutatta Katona József Bánk bánját.
26. Csütörtök
Beregfy Károly vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere kiadta utolsó hadparancsát.
Átszervezték és kiegészítették a Nemzeti Parasztpárt országos vezetőségét, elnöke Veres Péter, főtitkára Kovács Imre lett.
27. Péntek
Miután „a Szent Korona megmentése és biztonságba helyezése érdekében” Szálasi Ferenc elnökletével megtartották az utolsó koronatanácsi ülést, elhatározták, hogy a koronát el kell rejteni. Pajtás Ernő ezredes, a Koronaőrség parancsnoka Mattsee határában elásatta a benzineshordóba rejtett Szent Koronát és a koronázási ékszereket.
Megalakult a Vajdaság Népeinek Nemzeti Becsülete Elleni Bűncselekmények és Kihágások Elítélését Végző Bíróság, amely 1945. szeptember 13-ig működött.
29. Vasárnap
Szálasi Ferenc az ausztriai Mattseeben feleségül vette Lutz Gizella tisztviselőnőt, akivel 1927 óta jegyben járt.
Dachau felszabadulásakor a koncentrációs táborból többek között kiszabadult Benkő István római katolikus hitoktató, az Egyházközségi Munkásszakosztályok központi titkára, Coman András görögkatolikus lelkész, Kisdobránszki Milán keleti ortodox lelkész, Novák György kapucinus pap, Pallavicini György római katolikus teológus, Roszoba Tamás ortodox lelkész, Schmalczl János római katolikus plébános, Szivák Emil evangélikus lelkész és Sztakics István ortodox diakónus.
30. Hétfő
Formailag az egész ország területén az Ideiglenes Nemzeti Kormány által kinevezett főispánok vezetése alá került a helyi közigazgatás. A Vörös Hadsereg védnöksége alatt korábban létrehozott községi igazgatási szervek zöme azonban – jelentős kommunista túlsúllyal – a helyén maradt.
A hónap utolsó napjaitól kezdve a Délvidékről egykori bukovinai székelyeket telepítettek Tolna és Baranya megyébe, az internált németek elkobzott házaiba.
Az Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottsága ünnepi nyilatkozatában bűnbánatot gyakorolt, megvallotta az egyházak mulasztását és kifejtette, hogy reménységgel tekint a várható átalakulások elé.