Életem legborzalmasabb napját éltem át. Szörnyű bombázást kapott Szombathely. Reggel 10 órakor még püspöki mise volt a székesegyházban, s ünnepélyes Tedeum a pápa koronázási évfordulójára. Hatalmas embertömeg szorongott a templomban. Különféle küldöttségek foglaltak helyet a stallumban. Semmi baj. Délben riadó. Lemegyünk a pincébe. Rossz előérzetem van. Pincénk tele van. Önképzőköri gyűlést tartunk. Egyszer csak megkezdődött a szőnyeg[bombázás], s a villany kialszik. Hatalmas csapások döngetik a földet. A föld fölemelkedik, hullámzik minden. Egy hatalmas csattanás és hatalmas megrázkódás. Vészkijáratunkat valami baj érte. Tele van porral [a] pincénk. Puskaporszag. A hullám véget ért. Fellélegzünk. Kimennek egyesek. Mi imádkozunk. Ki érettünk vérrel verejtékezett! Egyszer csak ismét elkezdődött a szőnyeg[bombázás]. Ripeg-ropog minden. A halál torkában érezzük magunkat. Szent Márton, könyörögj érettünk, most már mindenki zokog. Vége a hullámnak. Kívülről jönnek azzal a szörnyű hírrel, hogy a székesegyház telitalálatot kapott, s mellettünk egy bomba. Kiss kanonok úr háza szintén telitalálatot kapott. Pintér kanonok úr már meghalt. Most felfutottam a második emeletre. Jönnek a gépek, kiáltják. Csak úgy csúsztam a lépcsőkön le, be az óvóhelyre, tele félelemmel. Ismét reng a föld, ripegnek-ropognak a bombák. Kitartóan imádkozunk. Nyakunkat behúzzuk, hiszen közeledik a hupogás. Istenem csak még egyszer ments meg engem! Itt-ott a pincében ájuldoznak. Most hoznak el előttem egy ájultat, és itt locsolják. Közben a hullámszünetben hírek érkeznek. Egy kis szünet és ismét hupog minden. Megkezdődött ismét a bombázás. Borzasztó helyzet. Már mindenki térdel a pincében. Uram, ments meg minket. Kis szünet és ismét egy újabb hullám. Sohasem akar véget érni. Uram, Istenem, ments meg. Nem reméltem, hogy még egyszer felkerülök. Végre mindennek vége. (Szombathely, Vas megye)

Soós Viktor Attila (szerk.). Körmend, Gyürki L., 2007.