1. Péntek
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány (INK) megalakításáról szóló megbeszélések utolsó, döntő szakasza 1944. december 1–5. között zajlott le, Moszkvában. A tárgyaláson a korábbi résztvevők – szovjet részről Sztálin, Vjacseszlav Mihajlovics Molotov, Vlagyimir Georgievics Dekanozov külügyi népbiztos-helyettes, Georgij Makszimovics Puskin, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) szovjet missziójának kijelölt politikai tanácsadója, magyar részről a korábban, Horthy Miklós által kiküldött és előzetes fegyverszüneti egyezményt aláíró küldöttség tagjai: Faragho Gábor, Teleki Géza, Szent-Iványi Domokos, valamint a később csatlakozott Dálnoki Miklós Béla és Vörös János – mellett bekapcsolódott a tárgyalásokba a moszkvai kommunista emigrációból Rákosi Mátyás és az egy hónappal korábban Magyarországra küldött, majd onnan visszatért Gerő Ernő és Nagy Imre is. Ekkor döntötték el az INK párt-, sőt nagyrészt ezek személyi összetételét is.
Ivan Rukavina vezérőrnagy, a vajdasági katonai közigazgatás parancsnoka kiadta az úgynevezett „mentő” rendeletet, amely azért íródott, mert „a magyarokkal és a németekkel szemben egész sor helységben és faluban szabálytalanságok történtek”. A vezérőrnagy elrendelte a magyar gyűjtőtáborok felszámolását, valamint a magyar lakosság katonakötelességét. Arról is rendelkezett, hogy a háborús bűnösöket hadbíróság elé állítsák, számukra egységes munkatáborokat hozzanak létre. A rendelet ellenére folytatódtak a magyarellenes kegyetlenkedések a Vajdaság területén.
2. Szombat
Szegeden öt párt (Magyar Kommunista Párt, Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Polgári Demokrata Párt), a Kettőskereszt Szövetség és a szakszervezetek képviselői megalakították a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot.
A Jugoszláv Néphadsereg Vajdasági Főparancsnoksága határozatot hozott egy magyar egység megalakításáról. A vajdasági magyarokból szervezett partizán zászlóalj a Petőfi-brigád nevet kapta.
December 2-ra befejeződött az 1944. november 29-én kihirdetett, 8.935/1944. B. M. számú rendelet értelmében a budapesti zsidóság „gettósítása”. A nemzetközi gettó terveinek kidolgozásában Adolf Eichmann, Solymossy János és Ferenczy László vett részt, a végleges terveket Vajna Gábor belügyminiszter hagyta jóvá. A rendelet kimondta: a Budapesten élő, sárga csillag viselésére kötelezett zsidóknak a Dohány utca, Nagyatádi Szabó István utca (ma: Kertész utca), Király utca, Csányi utca 3–6. szám, Rumbach Sebestyén utca 17–19. szám, Madách Imre út, Madách Imre tér, Károly király út (ma: Károly körút) által határolt, körülbelül 0,3 km²-es területre kell költözniük. A gettó lélekszáma megközelítette a 70 ezer főt.
4. Hétfő
A vajdasági Ada község népfelszabadító bizottsága tudomására jutott, hogy a szerbek engedélye nélkül, mindössze néhány szerb jelenlétében a magyarok gyűlést tartottak. Azonnal értesítették erről a zentai városparancsnokságot és a szabadkai kerületi parancsnokságot. A gyűlés határozatban követelte, hogy a népfelszabadító bizottságban magyarok is kapjanak helyet. A felháborodott szerbek pedig azt követelték, hogy e határozatot tekintsék semmisnek.
Szálasi Ferenc Beregfy Károly honvédelmi miniszter és Kemény Gábor külügyminiszter kíséretében Hitlerhez utazott Berlinbe. A nemzetvezető ígéretet kapott, hogy az 1945 tavaszán, a Kárpát-medencében meginduló támadás Románia területére tolja át a hadműveleteket. A márciusban megkezdődő offenzíva azonban messze nem bizonyult elég hatékonynak: a német–magyar csapatok további visszavonulásra kényszerültek.
7. Csütörtök
A Gestapo elől bujdosni kényszerült Bethlen István volt miniszterelnök védőőrizetét kérte a szovjeteknél. A grófot állandó kihallgatásnak vetették alá, majd angol orientációja miatt Moszkvába hurcolták, ahonnan „a reakció legkiemelkedőbb alakjának” nevezett politikus már nem tért haza.
9. Szombat
A szovjet csapatok elfoglalták Balassagyarmatot és Vácot, egyidejűleg Budapesttől délre átkeltek a Dunán, és megszállták Ercsit. A Vörös Hadsereg ezzel a támadással áthatolt az Attila-vonal külső övezetén. Az áttörést később északnyugati és nyugati irányban is kiszélesítették. Északkeleten december végére elérték az Ipoly egész vonalát, majd északnyugati irányban behatoltak Csehszlovákiába.
10. Vasárnap
Újvidéken megtartották az Egységes Népfelszabadító Front I. vajdasági tartományi értekezletét, amelyen magyar nemzetiségű küldöttek is részt vehettek.
Megjelent a Magyar Kommunista Párt kiáltványa Budapest népéhez. Az írásban felszólították a dolgozókat, hogy harcoljanak a német és a magyar fasiszták ellen: „A szabadság küszöbön áll, de ha élve akarod átlépni azt a küszöböt, akkor harcolj minden erőddel a németek és a nyilasok ellen! […] Választanunk kell a demokratikus szabadság és a fasiszta rabság, az élet és a halál között! A Kommunista Párt felelősségének teljes tudatában végsőkig menő harcra, fegyveres felkelésre hívja Nagy-Budapest népét!”
11. Hétfő
A bácskai Kula községben szerb fegyveresek kivégeztek több mint 500 magyar polgárt. Az áldozatok között főként értelmiségiek, de jómódú iparosok, kereskedők, gazdálkodók is voltak.
16. Szombat
A németek a nyugati front utolsó – sikertelen – ellentámadását indították az Ardennekben. Az offenzíva célja a szövetségesek ostromgyűrűjének áttörése, ezáltal a nyugati különbéke kierőszakolása volt.
A szovjet Állami Védelmi Bizottság Sztálin vezetésével meghozta a 7161. számú határozatát, amelyben elrendelte, hogy „a Szovjetunióba történő munkára irányítás céljából mozgósítani és internálni kell Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária és Csehszlovákia Vörös Hadsereg által felszabadított területén tartózkodó valamennyi munkaképes németet – a 17 és 45 év közötti férfiakat és a 18 és 30 év közötti nőket. A mozgósítás irányítását a Szovjetunió Belügyi Népbiztossága [Berija elvtárs] végezze. […] A németek begyűjtését és internálását 1944 decemberében és 1945 januárjában le kell bonyolítani, és a munkaterületre való kiszállítást 1945. február 15-ig be kell fejezni.”
21. Csütörtök
Délután 14 órakor a Debreceni Református Kollégium oratóriumában összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Megalakulásakor „a magyar állami szuverenitás kizárólagos birtokosának” nyilvánította magát. Elnökének Zsedényi Béla jogászprofesszort, alelnökének Juhász Nagy Sándor ügyvédet és Sántha Kálmán orvosprofesszort választották. A mindössze 44 településről behívott 233 képviselőből az elhurcolások miatt csak 230-an tudtak megjelenni. Pártállás szerinti összetételük a következők szerint alakult: Magyar Kommunista Párt 90 (39%), Független Kisgazdapárt 56 (24%), Szociáldemokrata Párt 43 (19%), Nemzeti Parasztpárt 16 (7%), Polgári Demokrata Párt 13 (6%) fővel képviseltette magát. Az ország másik, még németek uralta részén Szálasi Ferenc „nemzetvezető” és közvetlen környezete Farkasgyepűről Kőszegre települt.
22. Péntek
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 23 tagú Politikai Bizottságot (PB) választott. A PB létrehozása egyrészt azzal magyarázható, hogy a Nemzetgyűlés a háborús helyzet miatt nem tudott ülésezni, így egy operatív testületre kellett bízni az érdemi munkát. Másrészt viszont a testület felállítása lehetővé tette, hogy a Nemzetgyűlés plénumát voltaképpen teljesen kikapcsolják a döntéshozatalból.
A PB nevében Balogh István (FKGP) páter, plébános tett javaslatot a kormány összetételére. A megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnöke végül Dálnoki Miklós Béla vezérezredes lett, a miniszterek pedig a következők voltak: Erdei Ferenc (belügy), Gyöngyösi János (külügy), Vörös János vezérezredes (honvédelem), Nagy Imre (földművelésügy), Valentiny Ágoston (igazságügy), Vásáry István (pénzügy), Takács Ferenc (iparügy), Molnár Erik (népjólét), Gábor József (kereskedelem- és közlekedésügy), Teleki Géza (vallás- és közoktatásügy) és Faragho Gábor vezérezredes (közellátás). A gyűlés nevében a továbbiakban a PB intézkedett. A kormány összetételét valójában Moszkvában, Sztálin bábáskodásával alakították ki.
A 2. és a 3. Ukrán Front Katonai Tanácsának 0060. számú parancsa elrendelte a német származású munkaképes személyek – a 17 és 45 év közötti férfiak és a 18 és 30 év közötti nők – szovjetunióbeli kényszermunkára deportálását. A városokban közzétett, magyar és német nyelvű felhívások azzal a félrevezetéssel jelentek meg, hogy az említett polgárokat csupán „a közvetlen mögöttes területen végzendő közmunkára” veszik igénybe. A szöveg nem említette, hogy a „mozgósítottakat” 15 napra elegendő élelemmel, fejenként legfeljebb 200 kilogrammos poggyásszal szállítják a Szovjetunió területére, továbbá a jóvátételi munka időtartamáról sem esett szó. A parancs utolsó pontjában gyakorlatilag megfenyegették az érintetteket és családtagjaikat, ha nem tennének eleget a felszólításnak: „Hadbíróság fog felettük ítélni. Ugyancsak szigorú megtorlásban részesülnek családtagjaik, bűntársaik.”
23. Szombat
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a Szovjetunióhoz fordult fegyverszüneti feltételekért, a küldöttség tagjaivá Gyöngyösi János, külügyminisztert, [Nagy Imre](https://nullaev.ertekesoldal.hu/hu/nagy-imre-1896-1958-kommunista-politikus földművelésügyi minisztert és Vörös János honvédelmi minisztert jelölték ki. Nagy Imre helyett végül Balogh István, a miniszterelnökség államtitkára ment Moszkvába.
A 3. Ukrán Front csapatai áttörték a Margit-vonal Balaton és a Velencei-tó közötti szektorát. A szovjet egységek elfoglalták Székesfehérvárt.
Megalakult a 2. magyar SS-páncélgránátos hadosztály, a „Hungária”. Ekkor hozzávetőleg 22 ezer magyar katona tartozott a neuhammeri táborba átvezényelt 25. (1. magyar) „Hunyadi” SS-páncélgránátos hadosztály kötelékében.
A szovjet belügyi hatóságok a Bodrogköz és az Ung-vidék 57 felvidéki községéből 1944. december 23-ig 2444 magyar férfit deportáltak a Szovjetunióba, ahol egyharmaduk életét vesztette.
24. Vasárnap | Szenteste
A nyilasok Sopronkőhidán kivégezték Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Kreutz Róbertet, Pataki Istvánt és Pesti Barnabást, akik a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának (MNFFB) tagjai voltak. Az MNFFB a német megszállókkal és a nyilas hatalommal szembeni ellenálló csoportokat tömörítette.
A Vörös Hadsereg két lövészhadteste megkezdte Pest ostromát. Budapest körül bezárult a szovjet ostromgyűrű, északnyugati irányban maradt meg az egyetlen átjáró. Már december 24-én elkezdődött a budapesti civilek elhurcolása. Az első polgárokat Budáról, a Pasaréti út 122. szám alatti házból vitték el.
A Hasomér Hacair zsidó ellenállási szervezet elfogott cionista ellenállókat szabadított ki a nyilas vezetésű Margit körúti katonai fogházból.
Megjelent a Szabad Vajdaság, az akkor még csaknem félmilliós délvidéki magyarság egyetlen napilapjának első száma, hasábjain többek között Tito békülékeny hangvételű üzenete volt olvasható. A partizánvezér szavaival egyébként igencsak ellentétben állt, hogy ekkor még javában zajlottak a magyarok elleni atrocitások.
25. Hétfő | Karácsony első napja
Moszkva értesítette a brit és az amerikai kormányt az Ideiglenes Nemzeti Kormány fegyverszüneti kérelméről.
A Vörös Hadsereg csapatai Ecser, Vecsés és Soroksár térségében harckocsikkal támogatott német–magyar ellentámadásokat vertek vissza. Eközben a budapesti Mária Terézia laktanyában saját alakulataiktól elszakadt katonák gyülekeztek, belőlük alakult meg az úgynevezett Morlin-csoport, amely szintén bekapcsolódott a főváros védelmébe. A budai oldalon folytatódott a szovjet erők támadása, a csapatok elérték Budapest peremét. Offenzívájuk nyomán délelőtt elesett Nagytétény, a Vörös Hadsereg egységei továbbá a Kamaraerdőtől délre lévő légvédelmi üteget is lerohanták, kiszorítva a védőket Hűvösvölgyből, a Hármashatár-hegyről és a Szabadság-hegyről, valamint a pesti oldalon elfoglalták a Kelenföldi pályaudvart is. A nap hátralevő részében főként Budafokért folyt a helységharc, de a szovjet csapatok a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek gyártelepét is tűz alá vették. Eközben a Vörös Hadsereg és a román csapatok elfoglalták Salgótarjánt.
A nyilasok rajtaütöttek a Stollár Béla sportújságíró és Szakasits György által vezetett partizáncsoporton, a Légrády-nyomda védelmében kialakuló tűzharc során Stollár és 23 társa elesett.
26. Kedd
Budapest körül végleg bezárult a külső szovjet ostromgyűrű, miután a 3. Ukrán Front 4. gárdahadserege elfoglalta Esztergomot, a 2. Ukrán Front 7. gárdahadserege pedig Párkányt. A visszavonuló német alakulatok felrobbantották a két várost összekötő Mária Valéria hidat.
Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök panaszt tett a megszálló szovjet hatóságoknál a civilek tömeges és jogtalan elhurcolása miatt.
A Vörös Hadsereg csapatai Szentendrénél kijutottak a Dunához, ezzel a bekerítés belső gyűrűje is bezárult. E napon Budakalász is elesett.
A Hasomér Hacair cionista ellenállói újabb foglyokat szabadítottak ki a Margit körúti fogházból.
Az amerikai és a brit kormány hozzájárul, hogy Moszkvában folytatódjanak a tárgyalások a Magyarországgal kötendő fegyverszünetről.
27. Szerda
Molotov szovjet külügyi népbiztos a szövetséges nagyhatalmak képviselői elé terjesztette a Magyarországgal kötendő fegyverszünet módosított tervezetét. William Harriman, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete azonban Amerika részéről kifogásolta, hogy a Magyarországra kirótt jóvátétel konkrét összegét belefoglalták a fegyverszüneti szerződésbe. Továbbá javasolta, hogy a jóvátétel teljesítésének ellenőrzésére a Szövetséges Ellenőrző Bizottságon (SZEB) belül a három nagyhatalom megbízottjaiból alakítsanak jóvátételi albizottságot.
Karl Pfeffer-Wildenbruch német tábornok elrendelte, hogy a 8. SS lovashadosztály egységei Pestről Budára vonulva erősítsék meg a Szabadság-hegy és Óbuda közötti védvonalat. A szovjet csapatok eközben elfoglalták a Szentendrei-szigetet, Rákoscsabát, Rákosligetet, Ecsert, Maglódot és Vecsést.
A zsidók után kutató nyilasok elhurcolták Salkaházi Sára szociális nővért és Bernovits Vilma hitoktatót a Bokréta utca 3. szám alatti munkásleányotthonból, majd az általuk bujtatott és védelmezett zsidó gyerekekkel együtt a Ferenc József (ma: Szabadság) híd közelében a Dunába lőtték őket.
A debreceni Pavilon laktanyából kialakított hadifogolytábor foglyaiból megkezdték az 1. magyar vasútépítő ezred felállítását, amely szovjet őrizet alatt, hadifogoly-alakulatként vasútvonalak helyreállításán dolgozott.
28. Csütörtök
A magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány hadat üzent a náci Németországnak.
Nyilasokból és sváb SS-katonákból álló fegyveres csoport megtámadta a Bethlen Gábor téri kórházat, másnap 28 fiatalabb férfit a Wesselényi utcai kereskedelmi iskola épületébe hurcoltak.
Német jelentés szerint lelőttek egy repülőgépet, és megsemmisítettek egy T–34-es harckocsit, valamint hét páncéltörő ágyút. Ezenkívül két vitorlázó gép szállt le a Vérmezőn, továbbá 108 darab He 111-es és 72 darab Ju 52-es dobott le utánpótlást.
29. Péntek
A szovjet hadsereg fegyverletételre szólította fel Budapest védőit. Két parlamenter indult el a német vonalak felé. A pesti oldalon közeledő Steinmetz Miklós kapitány dzsipje aknára futott, mielőtt elérte volna a célját. A budai oldalon érkező Ilja Osztapenko kapitány eljutott a németekhez, őt visszatérőben, a Budaörsi úton érte szovjet aknavetőtalálat (vagy magyar lövedék). Mindketten életüket vesztették.
30. Szombat
Edward Stettinius amerikai külügyminiszter jelezte, hogy az Egyesült Államok elfogadja az Ideiglenes Nemzeti Kormányt Magyarország törvényes képviselőjének, és hajlandó vele fegyverszünetet kötni.
Molotov szovjet külügyi népbiztos egyetlen kivétellel visszautasította a nyugati nagyhatalmak képviselőinek valamennyi módosító javaslatát a Magyarországgal kötendő fegyverszünettel kapcsolatban. Abba ugyanis beleegyezett, hogy a magyar jóvátétel összegét 400-ról 300 millió dollárra csökkentsék. Továbbá javaslatot tett arra, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság költségeit a magyar kormány fedezze.
A német csapatok felrobbantották a Déli összekötő vasúti hidat. Ugyanezen a napon SS-katonák lerohanták a Visegrádi utca 38. szám alatti védett házat, a Radó–Magyari-féle ellenállási csoport központját. 81 zsidó ellenállót a helyszínen meggyilkoltak. Eközben szovjet katonák 238 személyt deportáltak Kesztölcről.
31. Vasárnap | Szilveszter
A Földes László vezette kommunista partizáncsoport megakadályozta az újpesti víztorony felrobbantását.
A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) szegedi szervezete javaslatot tett egy országos ifjúsági egységszervezet, a Magyar Demokratikus Ifjúság Szövetség (MADISZ) megalakítására.
A nyilasok a Bethlen Gábor téri kórházból zsidó férfiakat hurcoltak el a Wesselényi utcai kereskedelmi iskola épületébe, ahol meggyilkolták őket. Késő délután egy 40-50 fős nyilas különítmény behatolt a svájci védelem alatt álló, úgynevezett Üvegházba (Vadász utca 29.), ahol több ezer zsidó rejtekhelyét fedezték fel. Weisz Arthurt, az épület korábbi tulajdonosát másnap meggyilkolták a nyilasok.
Budapesten a német hadsereg elrendelte a lovak egy részének kényszervágását.
Mátyásföld és Sashalom keleti része szovjet kézre került. A Vörös Hadsereg egységei lőni kezdték a Lóversenyteret, amelyet addig szükségreptérként használtak a védők.